Pi blog

Kép forrása: Az ellenzék miniszterelnök-jelöltjei az első vitán – Fotó: Bődey János / Telex Pezseg az előválasztási kampány: a pártok és jelöltek buzgón begyűjtöttek az induláshoz szükséges aláírásokat, a tévében választási műsorok és viták vannak, és a kormánypártok is reagálnak az előválasztási kampányokra és eseményekre. Természetesen a kritikák – legyen az jobb-, vagy baloldali – is egyre sűrűsödnek, amelyeknek egy része megalapozott, azonban nagyobbik hányaduk félreértésen, félremagyarázáson alapszik.  A következő cikkben azt az 5+1 félremagyarázást járom körbe, amely az előválasztást mint politikai eszközt nem tudják vagy nem akarják megérteni, amivel nem a konkrét eseményt, hanem az intézményt ássák alá. 1. „Az előválasztás az ellenzék belső leszámolása, ahol a nagy pártok felzabálják a kicsiket” Az előválasztás során demokratikus úton, a tömegek bevonásával akarják eldönteni az ellenzéki pártok, hogy a 2022-es választáson közösen induló hat-, majd később hétpártivá vált ellen

Kép forrása:  https://images.unsplash.com/photo-1516585427167-9f4af9627e6c?ixlib=rb-1.2.1&ixid=MnwxMjA3fDB8MHxwaG90by1wYWdlfHx8fGVufDB8fHx8&auto=format&fit=crop&w=880&q=80 Az elmúlt hónapban a kormánypárt, Kocsis Máté vezetésével a pedofília elleni küzdelmet tűzte zászlajára. A héten azonban az érdemi parlamenti munkát itt is a szélsőséges kiegészítőindítványok váltották fel: az egyik oldal az LMBTQ közösséget akarta bevenni a javaslatba, mire a másik oldal az egyházat támadta be a törvénykezdeményezésével. Az eset nem újkeletű, azonban talán ennek példáján keresztül lehet a legjobban megvilágítani, hogy mi is a probléma a polarizációval, amely szélsőségesen szétszakítja a társadalmunkat. Mi folyik a pedofiloknál? Kocsis Máté eredeti javaslatát kevés politikai kritika érte, nehéz is lett volna támadni azt, hogy a pedofiloknak minél kevesebb esélye legyen a gyerek közelébe jutni. Azonban június 10-én mindkét oldal úgy gondolta, hogy politikai támadást kell belőle csi

Kép forrása: https://images.unsplash.com/photo-1605289982774-9a6fef564df8?ixlib=rb-1.2.1&ixid=MnwxMjA3fDB8MHxwaG90by1wYWdlfHx8fGVufDB8fHx8&auto=format&fit=crop&w=764&q=80 Lassan eléri a 4,5 millió beoltottat Magyarország, vagyis mindenki megkapja az első oltását, aki kéri. A járvány egy jelentős fejezete zárulhat le májusban, ami az elszámolási időszakot hozza óhatatlanul magával. Éppen ezért a kormányzatnak figyelnie kell arra, hogy hogyan fogja megnyerni a védekezést, immáron politikai vetületében is. Ehhez pedig elsődleges fegyvere a Sinopharm lesz – már ha meg lehet nyerni ezt a csatát. A kormányzatnak mint a legfontosabb politikai cselekvőnek – főleg Magyarországon –, két fontos feladata van: kezelni a felmerülő közpolitikai problémákat, és mindezt úgy, hogy abból szavazatokat szerezzen a következő választások megnyerésére, hisz erre való a politika és erre valók a pártok. És akármilyen morbidnak hangzik is elsőre, de a koronavírus ugyancsak egy közpolitika

Intézetünk 2018-ban azzal a céllal jött létre, hogy a romló közéleti viták és társadalmi közbeszéd helyzetén javítsunk. Úgy gondoljuk, hogy az egyik legfontosabb feladtunk, hogy a magyar társadalomban jelenlévő törésvonalakat meghaladva olyan témákat dolgozzunk fel és ajánljunk rájuk megoldásokat, amelyek több éve, évtizede vagy akár évszázada a magyar közéletben velünk élnek. Ennek legújabb állomása a most induló blogunk a Pi. Természetesen nem hisszük, hogy nálunk van a bölcsek köve, hisz gyakran még Intézeten belül sem értünk egyet egymással egy-egy kérdés kapcsán, azonban hiszünk abban, hogy ezek a viták olyan folyamatokat indíthatnak el, amelynek a végén lehet nem is mindig lesz konszenzus de azzal, hogy meghallgatjuk egymást és megismerjük az eltérő álláspontokat, már sokat segíthetünk a magyar közéleti vitakultúrának a fejlesztésében. Az elmúlt két év során fesztiválokon adtunk elő, workshopokat szerveztünk, filmes és podcastes projektekbe kezdtünk, amelyekkel a vitakultúrát sze

Harc egy nemzet kultúrájáért…. A miért? Az elmúlt években a kultúrharc fogalma beivódott a köztudatba. Azonban a jelenlegi cikkben ezt teljesen nem tudjuk körbejárni – de egy másik cikkünk kizárólag erről fog szólni –, viszont egy minimális fogalmat azért meg kell határoznunk. Ez alapján a kultúrharc minden politikai, értelmiségi és kulturális szereplő valamilyen szinten szerepet vállal benne, a tét pedig nem kisebb, minthogy a nemzeti kultúrát megmentsék. Arról viszont már kevésbé eszik szó, hogy mi is ez a „nemzeti kultúra” miért kell megmenteni, kitől és hogyan.  Az Auróra Közösségi Ház, a Bánkitó Fesztivál és az AZVLM kreatív kollektíva közös kezdeményezése a rekulturalizmus, melynek célja, hogy platformot és közösséget hozzon létre, mely a független és társadalmilag elkötelezett művészetekkel foglalkozik, tárgyalja és értelmezi azokat a rendszerszintű folyamatokat, amik a kulturális közeg életét és a társadalomban betöltött szerepét befolyásolják.  A program minket is megihletett,