Pedofil minden sarkon, avagy ezt teszi a magyar politikával a szélsőséges polarizáció - 2021.06.11.
Az elmúlt hónapban a kormánypárt, Kocsis Máté vezetésével a pedofília elleni küzdelmet tűzte zászlajára. A héten azonban az érdemi parlamenti munkát itt is a szélsőséges kiegészítőindítványok váltották fel: az egyik oldal az LMBTQ közösséget akarta bevenni a javaslatba, mire a másik oldal az egyházat támadta be a törvénykezdeményezésével. Az eset nem újkeletű, azonban talán ennek példáján keresztül lehet a legjobban megvilágítani, hogy mi is a probléma a polarizációval, amely szélsőségesen szétszakítja a társadalmunkat.
Mi folyik a pedofiloknál?
Kocsis Máté eredeti javaslatát kevés politikai kritika érte, nehéz is lett volna támadni azt, hogy a pedofiloknak minél kevesebb esélye legyen a gyerek közelébe jutni. Azonban június 10-én mindkét oldal úgy gondolta, hogy politikai támadást kell belőle csinálni: a Fidesz kiegészítése a civil szervezeteknek nehezítené volna meg az iskolai szexuális felvilágosítást, valamint minden olyan megnyilvánulást korlátozna amely „bemutatja” vagy „propagálja” a fiataloknak a homoszexualitást. Látszik a javalatok összeállításából, hogy a kormánypártnak ezzel a terve az volt, hogy összemossa a homoszexualitást a pedofíliával. Ezzel párhuzamosan a Párbeszéd és a Demokratikus Koalíció a gyónásra vonatkozó szabályokhoz nyújtott be módosítási javaslatot, amelynek értelmében az a pap is bűnössé válna, amelyik gyóntatás során értesül a szexuális zaklatásról vagy a pedofíliáról és ezt nem jelzi a hatóságoknak. Nem nehéz belátni, hogy a cél ugyancsak a pedofília tematizálása, és összemosása az egyházzal és a papság, valamint ezek felelősségének hangsúlyozása.
Hogy milyen történelmi, pszichológiai, kriminológiai, teológiai, szociológiai vagy egyéb szakpolitikai érveket lehet az alapindítványhoz vagy az egyes módosítókhoz fűzni, azt nem szeretném részletezni, legfőképp azért, mert látszik, hogy már egyik oldalnak sem az eredeti kérdés a fontos. Nem a pedofilokról, hanem a rövidtávú politikai haszonszerzésről van szó ezekben a felvetésekben, úgy, hogy a másik oldalt – és a vélten vagy valósan hozzákötődő társadalmi csoportot – próbálják lejáratni.
Ebben az írásban csupán a politikai vetületeit szeretném kiemelni a történetnek, ami szerintem a politikai polarizáció jelenségére világít rá. Ez azt jelenti, hogy olyan politikai álláspontok jöttek létre az elit és a társadalom szintjén is, amelyek szélsőségesen elkerülik egymást, nem tudnak kommunikálni egymással, elzárkóznak a másiktól. Itt mindkét oldal ugyanolyan hibás, hisz a nyitottság mindkettőtől elvárás lenne. Éppen ezért a következő sorok politikai hovatartozástól mentesek, mindegyik oldalhoz tartozó tulajdonnév-raktár használható.
A polarizáció folyamata röviden
A polarizáció egyik kiváltó oka és legfőbb generátora a politika fókuszának elmozdulása az ideológiákról és szakpolitikákról a személyekre. Ma a politikai skálát nem az határozza meg elsősorban, hogy marxista vagy konzervatív-e az adott párt, hanem hogy bizonyos személyekhez és eseményekhez hogyan viszonyul. Míg szakpolitikákról lehet érdemi vitát folyatni, és amíg az ideológiákat össze lehet hasonlítani, addig a személyeket érzelem alapján tudjuk elsősorban megítélni. Az érzelmek a politika szerves és elválaszthatatlan részei, azonban nehezen változtatható attitűdöket képez, vagyis olyan álláspontok jönnek létre, amelyek képtelenek egymáshoz közeledni.
Míg a társadalomban ez „csak” vérre menő ellenségeskedést szül, addig a politikai elitnél stratégiaváltást is eszközöl. Az „aki nincs velem az ellenem van” logika alapján egy, az én attitűdömmel összeegyeztethetetlen személlyel nem lehet kiegyezni, nem lehet kompromisszumot kötni, csak legyőzni. A szereplők mindinkább elhiszik, hogy a másik oldal eredendően rosszat akar, és a viták vagy bármilyen kommunikáció híján arra jutnak, hogy a saját igazuk az abszolút igazság, a „jó” az ország számára, a másiké pedig az abszolút „rossz”.
A végletes jó-rossz elhatárolás pedig relativizál minden egyéb eszközt, amit be lehet vetni: mindegy, hogy az adott kommunikáció esetleg ártalmas a társadalom egészének, ez mind csak relatív veszteség lehet, hisz ezzel az eszközzel tudja az adott oldal – vélten vagy valósan – javítani győzelmi esélyeit, ergo ez abszolút értékben a társdalom javára fog válni, hisz a jó oldal fog győzedelmeskedni végső soron. A logika végletes és – pont ezért – kikezdhetetlen. Azonban ez hosszútávon a politikai elitet el fogja választani a társadalomtól, amelynek mélyebb rétegei e csatározások áldozatául fognak esni
Mi történik a pártpolitika alatt?
Amíg az elit – szerinte teljesen jogos eszközökkel – csatákat vív, a társadalom egyes rétegeit olyan módon vonja be, hogy az a társadalmi kohéziót roncsolja. Jelen esetben egy nap alatt sikerült azt állítani, hogy a papok hozzájárulnak a pedofil bűncselekményekhez, és hogy, a homoszexualitás a pedofíliához vezető egyenes út egyik sarokköve. A két állítás természetesen az igazság közelében sincs, azonban a politikai csatározások miatt mégis ezek a gondolatok terjednek az online és offline közbeszédben.
Az egyes csoportok hitelességének csorbítása, és közbizalom aláásása pedig hosszú távon ahhoz vezet, hogy senki nem fog megbízni senkiben. Ez a probléma a 20. század eleje óta jelen van, hisz az addig állandó társadalmi kapcsolatok felbomlottak megannyi ok miatt. A 21. században pedig az elzárkózás és elidegenedés már több dimenzióban is értelmezhető, pszichológiai és szociológiai könyvek sorozata szól ezekről a tendenciákról és követkeményeikről.
Azonban a politika, jelen esetben, – ahelyett, hogy javítani ezen a jelenségen – éppen, hogy kihasználja azt: olyan társadalmi szegmensek feketítésével próbál politikai hasznot szerezni, amelyeknek amúgy is egyre negatívabb a társadalmi megítélése. Veszteni nem tudnak vele a pártok, mert ezek a csoportokat már rég nem az ő oldalukhoz köthetők, sőt azok sem, akiknek még számítanak ezek a rétegeket. A saját táboraikban kifejezetten jól szólnak ezek a rigmusok pont az előzőek miatt. A társadalmi szint pedig irreleváns, mert az adott párt gondolkodásmódja szerint azzal lehet az ország javát szolgálni, ha megnyerik a választást, nem azzal, ha a társadalmi integritást segítik a potenciális szavazatvesztések árán.
A legkisebb beszélgetés is hatalmas változást eredményezhet
A változás egészen biztosan nem tud felülről érkezni a politika logikája alapján, ugyanis a lényeg éppen az, hogy a társadalom polarizációjára reagálva kell cselekednie az elitnek, aminek hatására még polarizáltabb lesz a társadalom, és így tovább. Az is látható, hogy a felülről jövő változtatási kísérletek – példának okáért a harmadik pólusos megoldások, mint az LMP és a Jobbik kísérlet a 2010-es években – nem lehetnek sikeres, hiszen nem tudják tartani a lépést a politikai versenyben, nem lehetnek elég hangosak. És ha nem megy fentről, marad a lent a vaslogika szerint: az embereknek ki kell lépniük a buborékjukból, túl kell lépniük a személyekhez kötődő prekoncepcióikon, és meg kell hallgatniuk a másik véleményét is. Ennél nehezebb feladat aligha létezik, mégis ez az egyetlen járható út, ha szeretnénk tenni valamit annak érdekében, hogy ne az oszlás fele haladjon az ország.
Nagy Zsolt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése