Az előrehozott francia törvényhozási választások - Harmadik rész

Képek forrása: Macron: Đorđe Kojadinović/Reuters, Le Pen: CNN, Parlament: Wikipédia

Nagy Bálint József

Az előrehozott francia törvényhozási választások - Harmadik rész

 

Bevezetés

Ebben a részben folytatjuk a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement national) ideológiai elemeinek bemutatását, továbbá a főbb programpontok vizsgálatát. Legvégül pedig a Nemzeti Tömörülés első és második fordulóban elért eredményeit fogjuk vizsgálni.

 

A Rassemblement national ideológiai elemei, átalakulásának története

A Nemzeti Tömörülést számos sajtóorgánum és politológus is szélsőjobboldalinak, vagy néhány esetben radikális jobboldali politikai alakulatnak nevezi, azonban maga a Nemzeti Tömörülés még mikor Nemzeti Front néven volt ismert harmadikutasnak definiálta önmagát, a jelen Nemzeti Tömörülése viszont szimplán “jobboldalinak”. Noha elkönyvelhető egy hosszú-hosszú mérséklődési folyamat a Nemzeti Tömörülésben, mely a mai napig tart, viszont a párt jobboldalisága még ma is elüt a mérsékelt és hagyományos jobboldaltól, ezért a szélsőjobboldali bekategorizálás továbbra is igaz, ugyan már nem annyira egyértelműen, de még mindig helytálló.  

A Nemzeti Tömörülést még Jean-Marie Le Pen (Marine Le Pen apja) alapította Nemzeti Front néven. A Nemzeti Front identitására részben a Poujadizmus hatott, ami Pierre Poujade után kapta a nevét. Poujade létrehozott egy, alapvetően a kereskedőket és kézműveseket képviselő politikai mozgalmat, az UDCA-t  vagyis “A Kereskedők és Kézművesek Védelmi Szövetségét”. Jean-Marie Le Pen az UDCA tagja volt, ezen mozgalom ifjúsági szervezetének vezetője, továbbá a Nemzetgyűlésbe képviselői mandátumot is szerzett a mozgalom színeiben. Az UDCA leginkább az előbb említett két társadalmi réteg érdekeit hivatott képviselni, azonban fontos központi gondolata volt a mozgalomnak a “hétköznapi ember” védelme az elittől. Ebből fakadóan markánsan elitellenes pozíciót vallott a mozgalom, ezt vegyítette a populista retorikával. Az elitellenességet és a populizmust a Nemzeti Front is megörökölte. A Nemzeti Front megalakulásakor a “forradalmi nacionalizmus” eszményét vallotta, ezt részben az Ordre Nouveau (Új Rend) neofasiszta mozgalom fiatalabb tagjainak csatlakozása révén, részben pedig maga a Nemzeti Front az olasz MSI (Olasz Szociális Mozgalom) neofasiszta párt inspirációjából alakult ki,. Ez a párt Mussolini pártjának a közvetlen szellemi utódja. A forradalmi nacionalizmusa a korai Nemzeti Frontnak az “establishment” ellen való meghatározása, egyfajta anti-status-quo pozíció felvétele, a parlamentarizmus ellenességében, a kulturális modernizmus elutasításában nyilvánult meg. A párt megalapításában Jean-Marie Le Pen mellett fontos szerepett játszott többek között François Brigneau, aki az Ordre Nouveau megalapításában is részt vett, továbbá a Vichy-kormány kollaboráns milícia tagja volt; Pierre Bousquet, aki a Waffen-SS Charlemagne hadosztályának “Rottenführeri” tisztségét töltötte be; Roland Gaucher; aki ifjúkorában még Trockista aktivista volt, majd a Vichy-kormányban aktív szerepet vállaló, kollaboráns, ideológiai síkon pedig fasisztaként és neoszocialistaként értelmezhező, Marcel Déat  által vezetett “Rassemblement national populaire” (Nemzeti Populáris Tömörülés); továbbá Roger Holeindre, az első indokínai és az algériai háborúk veteránja, aki pedig önmeghatározása szerint nemzeti konzervatív, aki a párt ideológiai változására hatással volt, ellenezte a Nemzeti Front forradalmi nacionalizmusát. A Nemzeti Front különböző szélsőjobboldalinak nevezhető ideológiai elemei még Jean-Marie Le Pen ideje alatt, a 70-es évek közepétől fokozatosan pacifizálódott. Ennek következtében a nyíltan tényleges neofasiszta, vagy akár neonáci múlttal rendelkező, a párt forradalmi nacionalista irányzatához besorolható személyek kiszakadtak a pártből, ezáltal pedig új, vállaltan szélsőjobboldali pártokat alapítottak. A Nemzeti Front kezdetleges ideológiai állapotára, illetve a mérséklése következtében kiszakadt szélsőjobboldali pártok a “Nouvelle Droite”, vagyis az új jobboldal szerves részei voltak. Az új jobboldal az új baloldal taktikáit vette át, különösképpen Antonio Gramsci olasz marxista filozófustaktikáiból inspirálódtak, ezért is szokták nevezni az új jobboldalt a “jobboldal Gramsciániusainak”. Az antiszemita és az iszlámellenes retorika a párt alapításakor sokkal markánsabban jelen volt, azonban a mérséklődési folyamat részeként előbbi hátrébb szorult, utóbbi viszont nem, sőt inkább felerősödött. A pártban mindig is jelen volt a mérsékeltebb irányvonal. 1999 fontos év volt a párt történetében, hiszen ekkor konkrétan kettészakadt a párt, közel a párttagok fele megalapította a “Mouvement national républicain”-t, vagyis a Nemzeti Republikánus Mozgalmat, mely úgyszintén új jobboldali pártnak volt nevezhető, viszont egy mérsékeltebb irányvonalat képviseltek, Jean-Marie Le Pen-t rasszistának és extrémistának nevezték. Mind az utóbb említett szakadár pártban, mind pedig a Nemzeti Frontban megtalálhatóak voltak olyan személyek, akik holokauszttagadók voltak, ez pedig antiszemitizmussal párosult. Alapvetően a párt a mai formájában nacionalista és meglehetősen populista, utóbbi leginkább a retorikában és az elitellenességben nyilvánul meg. A migrációellenesség, mely legnagyobb részt az iszlámellenességhez köthető, a mai napig jelen van a párt retorikájában, illetve konkrét programpontjaik között. Azonban az 1999-es kettészakadáskor a párt egy mérsékeltebb irányvonalat vett fel a migrációs politika kérdésében, ezentúl a legális úton történő bevándorlást nem szeretnék betiltani, továbbá a törvényes emigránsok deportációját is elvetették, mint hivatalos álláspontot.  Az Európai Unióval kapcsolatos álláspont is változékony, még Jean-Marie Le Pen alatt kialakult az erőteljes euroszkepticizmus, a választási kampányok része volt az EU-ból való kilépés, illetve az Eurozónából való kilépés, ezáltal pedig a frank visszavezetése. Az EU-t a világkormány-terv részeként értelmezik, szerintük ez az utolsó lépés egy globális elit uralta világkormány megalakulásához. Amióta Marine Le Pen átvette a párt irányítását, azóta a máig tartó mérséklődési folyamat felerősödött, konkrét pártcélként jelenik meg, ennek szimbolikus gesztusa volt a párt átnevezése Nemzeti Tömörülésre. 

 

A Rassemblement national főbb programjai

A programok tartalmaznak gazdasági-jóleti pontokat is. Elmondható, hogy egyfajta paternalista, atyáskodó módszer szerint szeretnék megvalósítani előbb említett programpontokat. Az energiaszektorra vonatkozó ÁFÁ-t csökkenteni szeretnék, ezáltal olcsóbb lakossági energiaárak alakulhatnak ki. Az adókat érintő programpontok közül kiemelkedik az, hogy a nyugdíjba vonult orvosok és ápolók munkaállományba való visszatérése esetén a jövedelemadó kötelezettsége alól mentesülnek, ez más koalíciók programpontjaiknál nem található meg.  

A közbiztonsági programcsomagjukban fontos szerepet játszik a minimálisan kiszabható letöltendő börtönbütetés növelése a visszaeső bűnözők, illetve a lopást elkövető bűnözők esetén. Érdekes programpont még, hiszen más koalícióknál ez sem található meg, hogy a szülők által a kiskorú gyermekük irányába elkövetett fizikai és szexuális bántalmazás minimálisan kiszabható börtönbütetés növelése, továbbá a tanárok, rendvédelmi és hatósági személyek irányába elkövetett fizikai erőszak büntethetőségének növelése kiskorúak számára is. A migráció kérdését is kiemeltképpen kezelik, az illegálisan az ország területén tartozkodó bevándorlókat visszatoloncolnák az anyaországukba, továbbá Franciaországból kitiltanák őket. Kérdéses, hogy vajon miképpen, milyen jogi lehetőségekkel toloncolnák vissza az illegális bevándorlókat, nem derül ki, hogy minden egyes harmadik világbeli országgal külön bilaterális szerződést kötnének ilyen téren, vagy milyen nemzetközi jogi kerete lenne ennek. Ámbár az illegális migráció kérdésében “népszavazást” kezdeményeznének, természetesen nagy kérdés, hogy mégis milyen jellegű népszavazást. Három népszavazás típus ismert, van egy nemzeti szinten érvényes, törvényhozói referendum, melyet a köztársasági elnök ír ki a kormányzat és a törvényhozás kezedményezésére, létezik helyi referendum, továbbá létezik egy “közös kezdeményezésű” népszavazás, mely a regisztrált választópolgárok 1/10-ének kezdeményezésére a törvényhozás 1/5-e hagy jóvá. A Schengeni Terület ügyében a Schengeni Egyezmény résztvevő országaival tárgyalásokat kezdeményeznének, magát az Egyezményt módosítanák, a Schengeni Területen belül csakis “európai polgárok” mozoghatnának szabadon. A közbiztonság, illetve a migráció elleni önvédelemből fakadó biztonság esetében az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára hivatkoznak, mely szerint a biztonsághoz való jog alapvető, természetes és elidegeníthetetlen jog.

A korrupció ellen is “felvennék a harcot’, a narratíva szerint a globális elit, illetve a liberális és baloldali elit “kifosztja” az országot. Az egészségügyi rendszer problémáit úgy próbálnák enyhíteni, hogy első lépésként az egészségügyben dolgozók nyugdíj előtti visszavonulását visszaszorítanák, konkrétum nem derül ki, hogy hogyan. A központi ellátó rendszer könnyebb rendszerezhetősége és elérhetősége céljából biometrikus egészségügyi kártya használatát vezetnék be. Az RN narratívája szerint a francia emberek életszínvonala a zöld-környezetvádelmi intézkedések révén is romlik, ezért bizonyos ilyen jellegű intézkedéseket visszavonnák.

 

Az RN a jelenlegi nemzetközi geopolitkai helyzetet feszélyezettnek értelmezni, leginkább az orosz-ukrán háború, illetve az izraeli-palesztín háborúkból kifolyólag. Ezért különböző biztonságpolitikai vonatkozású programpontok is megtalálhatóak, az összes francia atomfegyverek felett teljeskörű rendelkezést akarnak elérni, a geopolitkai helyzetre hivatkozva így a nemzetközi kapcsolatokban a “nukleáris elrettentés” irányvonalát alkalmaznák. Elutasítják a francia kül- és biztonságpolitika irányításának bármiféle megosztását az EU-val, Jordan Bardella jelenlegi pártvezető elismeri viszont Franciaország jelenlegi nemzetközi szervezetekben betöltött szerepét, csupán hitelességi problámákat említ a NATO-val kapcsolatban, azonban a NATO Egységes Parancsnokságából kiléptetné az országot.

 

Az RN választási eredményei

Kijelenthető, hogy az első fordulót az RN nyerte, a választók majdnem 30%-a, vagyis 9,3 millió választópolgár szavazatát kapták. Nem beleszámolva a Köztársaságiakkal - a mérsékelt jobboldal, De Gaulle korábbi pártjának örököse- állított közös listákra kapott szavazatokat, az úgynevezett ”Union de l'extrême droite” (A szélsőjobboldal szövetsége) szavazatait- , ezt az elnevezést a Belügyminisztérium használta, klasszifikálva a két pártot, hiszen egyes választókerületekben közös jelöltet indítottak. Éric Coitti, a Köztársaságiak pártvezetője is úgy nyilatkozott, hogy ahol ez lehetséges, ott közös lista lesz a Nemzeti Tömörüléssel, ámbár alapvetően a jelöltek túlnyomó többsége külön, saját listán indulnak. A Nemzeti Tömörüléssel való szövetséget a Köztársaságiak túlnyomó többség nem támogatta, ezért kezdeményezték Coitti leváltását, így François-Xavier Bellamy-t választották meg a Köztársaságiak új vezetőjének június 14.-én, Coitti-t az elnökségből is kiszavazták, azonban ezen döntés ellen Coitti keresetet nyújtott be egy párizsi bíróságon, melyet június 16-án a bíróság helyben hagyott és kötelezte a pártot a döntés visszavonására, ezzel pedig újra Coitti lett a Köztársaságiak vezetője. A 30% az első fordulóban mindössze 37 nemzetgyűlési mandátumot jelent, a közös listával együtt pedig 38 mandátumot, tehát mandátumok számában is első lett az RN. Több mint 582 ezer úgynevezett “üres szavazat” keletkezett. Ez az eredmény a 2022-es törvényhozási választásokhoz képest növekedés, ott ugyanis csupán 362 ezer ilyen szavazat volt, a 2024-es törvényhozási választások során 267 ezer, 2022-es törvényhozási választások során pedig 149 ezer érvénytelen szavazat volt. A második fordulóban az RN-re több, mint 8,7 millió ember, a szavazók 32%-a szavazott, ezzel 88 mandátumot szerezve. Összesen 125 mandátumot tudott megszerezni az RN, nem beleszámítva a közös listás eredményeket. A közös listát beleszámítva pedig összesen 142 mandátumot ért el az RN-LR (Les Républicains) közös lista. Így azonban csak a harmadik helyen végeztek a mandátumok számában, azonban a szavazatok számában az első helyezettek lettek. Nagy kérdőjel viszont, hogy a közös listán mandátumot szerzett Köztársaságiak együtt fognak-e működni az RN-el, ezen képviselők valamelyest szimpatizálnak az RN-nel (köztük a párt elnöke, Éric Coitti is), viszont még mindig az LR frakció tagjai, így még mindig együtt kellene működniük az LR azon képviselőivel, akik a közös listát nem támogatták. Azonban az is elképzelhető, hogy ezen képviselők, Éric Coitti-vel az élen csatlakoznak az RN-hoz.  

Elmondható, hogy mind az első, mind pedig a második fordulóban az RN (beleértve az LR-rel lévő közös listát is) leginkább vidéken, Közép és Észak-Franciaországban (Párizs és környékét leszámítva) tudta a legtöbb szavazatot megszerezni, leginkább a 200 ezres lakosságszámot el nem érő településeket tudta meghódítani. Az Új Népfront jelöltjei az első forduló eredményeit látván, azon választókerületekben, ahol a harmadik helyen végeztek, ott visszaléptették jelöltjeiket az Ensemble javára, továbbá a szavazóikat buzdították, hogy az Ensemble adott jelöltjére adják le szavazataikat annak érdekében, hogy Le Penéket visszaverjék. Az Ensemble egyes jelöltjei ezt viszonozták, visszaléptették jelöltjeiket azon választókerületekben, ahol az Új Népfront mögött végeztek.

Az Ipsos és a Talan közvéleménykutatók közös felméréséből kimutatható, hogy az RN az 50-59 év közöttiek körében a legnépszerűbb, ezen korosztály 40%-a szavazott az RN-re, azonban népszerű a 35-49 év közöttiek (36%-uk szavazott az RN-re) és a 60-69 év közöttiek (35%-uk voksolt az RN-re) körében is, továbbá a fiatalabb korosztályok körében (18-34 év közöttiek) is népszerű, de itt viszont az Új Népfront tudott tarolni. Elmondható, hogy az RN ezen felmérés szerint leginkább a kékgalléros, fizikai munkát végző dolgozók körében volt a legnépszerűbb (57%), de a fehérgalléros, szellemi munkát végző dolgozók körében is meglepő eredményt tudtak elérni (44%). Az érettségivel nem rendelkezők 49%-a szavazott az RN-re. továbbá a csak érettségivel rendelkezők rétegét is az RN vitte, itt 38%-uk szavazott le rájuk. A felmérésből kiderül, hogy az RN szavazók többsége hátrányos helyzetűnek titulálja magát (az RN-re szavazók 54%-a), emellett pedig munkásosztálybélinek (38%), A százalékos eredményekből kiderül, hogy sokan mindkettőnek definiálják magukat. Azonban a középosztály közel 1/3-át is megtudta nyerni az RN, 38%-uk szavazott rájuk. Elmondható, hogy az RN (mint máshol is, ezzel pedig a nemzetközi trendet követve) az alsóbb társadalmi rétegeket tudja megszólítani, enyhe túlzással élve, de a munkásosztály új pártja az új jobboldal lett itt is.