A Lisszaboni Szerződés így változtatta meg lényegesen az Európai Unió Tanácsának működését


Kép forrása: Guillaume Perigois - Unsplash

Kovács Enikő írása

    
Az Európai Unió fő döntéshozói intézményeinek egyike, az Európai Unió Tanácsa, kulcsszerepet játszik az EU működésében. Az Európai Parlamenttel közösen fogadja el az uniós jogszabályokat, és jóváhagyja a költségvetést, továbbá az uniós kül- és biztonságpolitika irányát határozza meg. Fontos szerepet tölt be az adott soros elnökséget betöltő tagállam, hiszen meghatározza a Tanács napirendi pontjait. Ebben a blogposztban azt fogom vizsgálni, hogy a Lisszaboni Szerződés óta hogyan változott a Tanács felépítése és ezáltal hogyan lett hatékonyabb a munka a tagállamok közt.

A Római Szerződések, azaz az Európai Gazdasági Közösség alapító szerződése az alábbi intézményi újításokat tartalmazták, az Európai Unió Tanácsára vonatkozóan: a Tanácsot saját kezdeményezésére, illetve a Tanács valamely tagja vagy a Bizottság kérésére a Tanács elnöke hívja össze, az egyszerű többséget igénylő jogi aktusok elfogadásakor a Tanács tagjainak többségével jár el, a Tanács munkájának előkészítése és a Tanács által adott megbizatások teljesítése egy, a tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata. Továbbá, az elnöki tisztséget félévente más tagállam tölti be, ez a soros elnökség. Ennek egyik legfőbb célja az volt, hogy minden tagállamnak biztosítsák az elnöklés lehetőségét, ezáltal tudják gyakorolni a hatalommegosztást és kizárják azt, hogy teljes irányítás legyen a Tanács felett. Így az adott elnöklő tagállam előtérbe tudja helyezni a nemzeti érdekeit is, mivel az Európai Unió politikai irányvonalát határozza meg döntéseivel. Az elnöklés jó lehetőség a tagállamoknak arra, hogy megtanuljanak alkalmazkodni, együttműködésre bírni a többi tagállamot, vagy akár más uniós intézménnyel is, rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, kapcsolatok építésére, vagy akár az csapatmunkával szerzett tudást, amit fél éves tevékenységük alatt más területeken is hasznosíthatják. Az Európai Unió Tanácsának jelenlegi nevét a Maastrichti Szerződés adta, amely 1993-ban lépett hatályba. Történtek intézményi változások, hiszen a döntéshozatalnál kizárólag egyhangú szavazás alapján születhetett döntés, amely sok esetben lassította a folyamatokat.

2009. december 1-jén hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, amely lényegesen megváltoztatta a Tanács működését. Az egyik ilyen új változtatás volt a trió bevezetése. Ennek létrejötte már korábban is indokolt volt, mert nehezen tudták a tagállamok a hosszú távú terveket megvalósítani, mert korábban hiszen erre mindössze csak 6 hónapjuk volt. Továbbá, a munka mennyisége is egyre növekedett, ami feszültséget okozott a Tanácsban. A bevezetés óta 3 tagállam közösen kidolgoz egy átfogó programtervet a 18 hónapos elnöklési idejükre, amely tartalmazza terveiket, és trió ezáltal lehetőséget ad a hosszú távú tervek hatékonyabb véghez viteléhez. A programterv megalkotásakor mindhárom tagállam elkészíti az ő saját tervezetét, amelyet a számára biztosított hat hónapban tervez véghez vinni napirendi pontokra tűzve. Másik célja a trió elnökségi intézményének, hogy szoros együttműködésben dolgoznak ki együttesen egy munkatervet, így ez a folyamat arra ösztönzi a tagállamokat, hogy együttműködjenek és ezáltal hatékonyabb lesz a programterv kidolgozása, közösen tudják megvalósítani az elképzeléseiket. A közös programterv tehát elősegíti, hogy csoportos érdekeik fent maradjanak a napirendi ponton, ezáltal erősítve az egységet és elősegítve a folyamatos és hatékony munkát a Tanácsban.

A fentiekben említett trió jelentősen segítette az Európai Unió Tanácsának a munkáját, hiszen korábban a munka mennyisége is feszültséget okozott, és a trió behozatalával csökkent a munka mennyisége, hiszen a közös program miatt, jobban el tudják osztani a munkát egymást közt a tagállamok, de megtartva a soros elnökség fontos tényezőjét, hogy az adott elnöklő tagállam az ő félévében érvényesíti a nemzeti érdekeit, a közösen kidolgozott programpontokkal együttesen.

Forrásjegyzék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alternatíva Németországért: a múlt század hagyatékai, mint magyarázatok a népszerűségre - 4. rész

Kép
Kép forrása: Mika Baumeister - Unsplash Almási Dániel írása Migráció és Xenophóbia. Ok vagy okozat? Elkerülhetetlen, hogy az AfD sikerét és rövid, de turbulens történelmét úgy vizsgáljuk, hogy  azt nem kötjük össze Németország migrációs politikájával. Az AfD idegen ellenes megnyilvánulásai és migrációs politikája, az utóbbi évtized európai migrációs válságának  fényében, felveti a kérdést, hogy az AfD sikere következménye volt a válság okozta attitűdök  változásának vagy okozata? Hanna M. Alarian az AfD 2017-es Bundestag választások után  bekövetkező migrációs politikával kapcsolatos hozzáállások változását vizsgálta azok körében, akik nem az AfD-re szavaztak. Alarian azt találta, hogy az AfD sikere és a párt Bundestagba  történő befogadása és ezáltal a radikális pártok normalizálása közvetlen hatással volt a választói  hozzáállás változására a migrációs politikákkal kapcsolatban [1] . Kutatása azonban  nem érinti melyre menően a migrációval kapcsolat...
További információk

Alternatíva Németországért: a múlt század hagyatékai, mint magyarázatok a népszerűségre - 3. rész

Kép
Kép forrása: Mika Baumeister - Unsplash Almási Dániel írása A párt amin nem fog az izolációs politika Németország mondhatni nehézségek nélkül leküzdötte a válságot és egy rövid vissza esést  követően 2008 után újra gazdasági növekedésnek indult. A kedvező feltételek mellett kötött  nemzetközi hiteleknek köszönhetően 40 milliárd eurós megtakarítást halmozott 2010 és 2014  között, és az Euró biztosított a német exportorientált gazdaságot [7] . Ezek  ellenére Németország első Euroszkeptikus pártja az AfD képes volt jelentős támogatást  szerezni 2013 szeptemberében mind a szövetségi, mind pedig 2014 májusában Európai  választásokon. A párt 2013-as programja eltért a jobbközép unió párti pozíciótól (CDU/CSU, SPD), és az EU monetáris és költségvetési rendszerének kritikájaként  fogalmazódott meg és Maastricht Szerződés kudarcaira hívta fel a figyelmet. Az Európai  Központi Bank (ECB) függetlenségét is megkérdőjelezte a párt. Vezetője, Bernd Lucke szeri...
További információk

Kollektivista Anarchizmusok

Kép
Kép forrása: Shutterstock Nagy Bálint József Kollektivista Anarchizmusok Bevezetés Az anarchia szót a közvélemény általában a káosszal, a rendetlenséggel és esetlegesen az erőszakkal társítja. Noha utóbbi jelzők inkább egyes anarchizmusok taktikáiban jelen lehetnek, de téves csupán ezzel a három jelzővel azonosítani az anarchizmust. Az anarchia a görög anarkhia ( ἀναρχία) szóból ered, mely egy vezető és uralom nélküli állapotot jelent. Legelőször a francia forradalom során, egyes politikai szervezetekre biggyesztették rá az anarchista jelzőt, azonban ezek közül csak néhány csoportosulás volt igazán, a mai értelemben vett “anarchista”. Többek között François-Noël Babeuf csoportosulása is bizonyos értelemben anarchista, méghozzá kollektív anarchista volt, bár az ideológiatörténeti szakirodalmak elsődlegesen proto-kommunistának tekintik. A francia forradalom kifejezetten “anarchista” csoportosulásai az Enragés (magyarul “felbőszültek”, de ultraradikálisoknak is hívják őket) és a Sans-cu...
További információk