Alternatíva Németországért: a múlt század hagyatékai, mint magyarázatok a népszerűségre - 4. rész
Kép forrása: Mika Baumeister - Unsplash
Elkerülhetetlen, hogy az AfD sikerét és rövid, de turbulens történelmét úgy vizsgáljuk, hogy azt nem kötjük össze Németország migrációs politikájával. Az AfD idegen ellenes megnyilvánulásai és migrációs politikája, az utóbbi évtized európai migrációs válságának fényében, felveti a kérdést, hogy az AfD sikere következménye volt a válság okozta attitűdök változásának vagy okozata? Hanna M. Alarian az AfD 2017-es Bundestag választások után bekövetkező migrációs politikával kapcsolatos hozzáállások változását vizsgálta azok körében, akik nem az AfD-re szavaztak. Alarian azt találta, hogy az AfD sikere és a párt Bundestagba történő befogadása és ezáltal a radikális pártok normalizálása közvetlen hatással volt a választói hozzáállás változására a migrációs politikákkal kapcsolatban[1]. Kutatása azonban nem érinti melyre menően a migrációval kapcsolatos attitűdök változását, mivel azok kizárólag a 2017-es szövetségi választásokat közvetlen megelőző és követő időszakot vizsgálja és nem veszi számításba az idegenekkel szembeni attitűdök korábbi állapotát. Véleményem szerint ahhoz, hogy ezt a kérdéskört megfelelő megközelítéssel tudjuk vizsgálni fontos az, hogy a migrációs politikákat és azokban történő változásokat átfogóan ismerjük. Ezen felül érdemes figyelembe venni Németország történelmi hátterét is, amely a társadalmi kérdésekben való jelentős különbségeket teremtett. Ennek okán a migrációval kapcsolatos attitűdök változásának vizsgálata során a kelet és nyugat közötti különbségekre is figyelemmel leszek.
Schengeni övezet és a német migrációs politika
Amikor az Európai Unió schengeni övezete létrejött, az európai állampolgároknak lehetősége nyílt könnyített úton utazni, munkát vállalni és megkönnyítette a kereskedelmet az övezeten belül. Ugyanakkor az övezeten belüli szabad mozgás egy szignifikáns terhet rótt az övezet gazdaságilag fejlettebb országaira a migrációs válság kirobbanásakor, amikor is az övezet határaihoz közelebb elhelyezkedő államok, mint Magyarország vagy Olaszország a rajtuk keresztül érkező menekülteket tovább engedték Németország és Franciaország felé megfelelő ellenőrzés és dokumentáció nélkül, melyek közül előbbi, több mint másfél millió menekültet fogadott be 2015-ben. Ennek következtében az Európai Parlament bevezette a dublini eljárásokat. Ez megteremtette a lehetőséget a schengeni övezet országainak, hogy olyan harmadik ország állampolgárait vagy hontalan személyeket visszaküldjenek az eredetileg befogadó országba, akik nem estek át megfelelő ellenőrzésen a schengeni övezetbe lépést követően. Ez hatalmas teherrel járt a peremországoknak. Németországban Angela Merkel kancellári időszaka alatt egy meglehetősen migrációbarát politikát folytatott, ez nem meglepő tekintve, hogy az ország a bevándorló munkaerő segítségével harcolt a munkanélküliség ellen. Ennek főképp a volt NSZK adott történelmi alapot. A CDU és Merkel ilyen irányú, toleráns politikája félelmet és nyugtalanságot eredményezett, kifejezetten a keleti tartományokban. Ezt a nyugtalanságot és elégedetlenséget használta ki az AfD, amellyel 2017-ben bejutott a Bundestagba is. Angela Merkel és a CDU 2021-es kormányról való távozását követően a koalíciós pártok egy hasonló migrációs politikát ígértek. 2023 júniusában a foglalkoztatottság növelésének érdekében a Bundestag megszavazott egy olyan migrációs törvényt, amely a kanadaihoz hasonló pontrendszer szerint működik, alacsonyabb képzettségi és nyelvismereti kritériumokkal. Novemberre azonban Shultz és az közlekedésilámpa-koalíció (Ampelkoalition) fordulatot vettek migrációs politikájukban és komoly szigorításokat eszközöltek a migráció visszaszorítása érdekében[12]. A megállapodás értelmében a szövetségi kormány 2024-től kezdve menekültenként 8000 dollárt fizet az államoknak és az önkormányzatoknak a korábbi, alig 4 milliárd dolláros éves rögzített egyösszegű kifizetés helyett és könnyebbé tették a menekültstátuszt elutasítók kitoloncolását is[6].
Számszerűsítve 1954 és 2010 között átlagosan évi félmillió nem német letelepedő érkezett Németországba. Ezzel összevetve 2011 és 2013 között ez a szám csaknem 1 millió főre nőtt. A migrációs válság csúcsán 2015-ben 2016241 fő érkezett az országba, ez 2016 és 2019 között további 5.832.672 fővel bővült. 2020-ban csupán 1 millió főt fogadott be Németország. 2022- ben az ukrajnai konfliktus kirobbanásának évében ez a szám két és fél mállóra nőtt, majd esett vissza másfél millió fő környékére 2023-ban. 2022-ben a 83,1 millió fős lakosságnak 18 százaléka volt külföldi, 6 százaléknak mindkét szülője bevándorló és 5 százaléknak csupán az egyik szülője rendelkezett migrációs múlttal[8]. Ezeknek az információknak az ismerete azért fontos számunkra, mert ez világít rá arra, hogy Németországban a magas számokban történő migráció nem egy újszerű dolog, így feltételezhető, hogy a migrációval és külföldiekkel kapcsolatos attitűdökben történt változások az országba érkezők számának változásával függ össze. Nem kerülheti el azonban a figyelmünket az a nyilvánvaló tény, hogy a politikai pártok, főkép melyek a társadalmi szorongást és elégedetlenséget kihasználva válnak népszerűvé, jellemzően felerősítik ezeket az érzelmeket. A külföldiekkel és bevándorlókkal kapcsolatos attitűdök megfigyelésére az ALLBUS felmérésre beérkező válaszokat használom fel. A válaszokat minden esetben az interjú helyszíne szerinti régi szövetségi államokra vagy új szövetségi államokra bontva, százalékban adom meg. A felméréseket 2-3 évente végezték el 1980 és 2021 között és a válaszadók megközelítőleg egyharmada, 900-1200 fő az új államokban folytatott interjút. Azon változók kerültek felhasználásra, amelyek alkalmasak arra, hogy szemléltessék a külföldiekkel és bevándorlókkal szembeni attitűdöket. A felmérések eredményeként azt láthatjuk, hogy általánosságban elmondható az új államokban, tehát keleten, a válaszadók elutasítóbbak az idegenekkel szemben. A 2006-os ALLBUS[2] felmérés szerint a keletiek 41,8 százaléka gondolja úgy, hogy a külföldieknek fel kell venni egy német életstílust, míg nyugaton csupán 27,3 százalék. 2008-ban ez a szám 61,4 százalék volt keleten és 49,3 százalék nyugaton. Azzal az állítással, hogy „Veszélyesen sok a külföldi Németországban” a nyugatiak 16,4 százaléka értett egyet, ez keleten 23 százalék volt 2008-ban[3]. Ezek az adatok azt mutatják, hogy 2010-hez közeledve, amikor az éves szinten már 7-8 százezren érkeztek az országba[8] a társadalmi feszültségek nőttek. Keleten, ahol a teljes lakosság megközelítőleg egyharmada egynegyede lakik ez a feszültség annak ellenére tűnik nagyobbnak, hogy az ország azon tartományaiba nagyságrendileg lényegesen kevesebb bevándorló érkezik. Ez alól Berlin kivételt képez. A bevándorlókkal szembeni attitűdök egyébként nem teljesen negatívak és a többség általánosságban véve egy semleges álláspontot képvisel, melynél a kelet és nyugat közti különbségek elenyészőek. Példaként a 2006-os felmérésben a válaszadók több, mint 18% százaléka keleten és nyugaton egyaránt egyetértett abban, hogy a külföldieket ugyanazok a jóléti szolgáltatások illetik meg, mint a helyieket. Ez arra enged következtetni, hogy habár egy társadalmi szorongás jelen van a megnövekedett mennyiségű külföldi miatt és az ő integrálásukat nem a normalizáción keresztül, hanem az asszimiláció útján képzelik el, a velük szembeni erőszak vagy tisztességtelen bánásmód elitélendő. A külföldi bevándorlók alapjogai érintően a nagy többség egyetértésben van az évek során 2012-ig felmenően[2][3]. A szabad házasodás, a politikai tevékenységek folytatása és a vallásszabadság erős alapértékként jelennek meg. 2010 és 2012 között még egy mérsékelt, nyugaton 0,5 százalék, keleten 2,7 százalékos csökkenést is megfigyelhetünk abban, hogy a válaszadók egyetértenek-e azzal, hogy a külföldieknek jobban be kéne illeszkedniük. A keletiek erős állásfoglalással bírnak még abban a kérdésben, hogy az iskolákban kell-e vallások szerint tanítani („csak keresztény” vagy „iszlám is”), melyre a válaszadók 61,6 százaléka nemmel válaszolt. Keleten nagyobb továbbá az egyetértés abban is, hogy a muszlim közösségeket államilag kéne monitorozni, illetve, hogy a muszlimok jelenléte társadalmi konfliktust szül [4][5].
Ezek az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy az idegenekkel szembeni negatív attitűdök általánosságban véve nem elhanyagolhatóak és lényegesen eltérnek kelet és nyugat között. A differenciát magyarázhatja a kelet és nyugat közötti lényeges demográfiai különbség. Egyrészt a népességszámban megfigyelhető különbség a kelet és nyugat között, másrészt a lélekszám területi eloszlásában is eltérést találunk. Németország demográfiáját tekintve az országot többféle szempont alapján is lehet értékelni. Az egyszerűség és átláthatóság érdekében a szövetségi államok szerinti felosztást fogom használni az illusztrációhoz, melynél Berlin külön tartományként jelenik meg. Demográfiai szempontok alapján a választó magatartásával összefüggésben azt vizsgálom, hogy a vizsgált terület lakossága, hogyan oszlik meg a következő kritériumok szerint: életkor, nem, etnikum.
Németország teljes népessége az elmúlt 11 évben folyamatos növekedésben volt. 2013-ig visszamenően a német nemzetiségű népesség 71 és 73 millió fő között mozog, míg a külföldiek aránya évről évre nő[8]. 2022-ben a teljes népesség 84358845fő volt. A teljes lakosság 25,1 százaléka 25 és 44 év közötti, 24 százalék 24 év alatti, melyből 7,3 százalék 18 és 24 év közötti. A 45 és 64 év közöttiek a lakosság 28,7 százalékát teszik ki, amivel a munkaképes népesség 61 százalékra tehető.
Ugyanakkor ezeknek az eloszlása megoszlik. Baden-Württembergben a legmagasabb a kiskorúak aránya, míg Berlinben, Hamburgban és Bremenben van a legtöbb 25 és 44 év közötti. Keleten kiemelkedően alacsony a fiatalok és fiatal felnőttek aránya, míg a 45 év felettiek aránya a régióban a legmagasabb[11]. A legfiatalabb államoknak Baden Württemberg és Bayern tekinthetők. Ezek a tendenciák arányaiban nem változtak az évek során, melyben a keleten rendszerint az országos átlag alatt, míg a nyugaton az országos átlag fölötti mutatókat hoztak. A külföldi népesség arányát tekintve Niedersachsen és Schleswig-Holstein kivételével, ahol a külföldiek aránya rendszerint 5 és 10 százalék között mozog, a nyugati szövetségi államokban és Berlinben van lakosságarányosan a legtöbb külföldi.
Egy harmadik érdekes adat lehet számunkra a négyzetkilométerre vetített népsűrűség (fő/km2). A korábbi mintát követve a keleten a népsűrűség jelentősen kisebb, mint nyugaton (nem ide számítva: Berlin, Hamburg, Bremen), bár ott is kiemelkedően magasnak mondható Nordrhein Westfalen (525,5 fő/km2) és Baden-Württemberg (311,2 fő/km2)[10]. Mind ez az adat számokban kifejezve nem mond sokat, azonban, ha az adatok összességét térképen tekintjük meg, a következőket látjuk: a keleti tartományok elöregedése és alacsony népessége látványosan eltér a nyugaton megfigyelhető fiatalosnak és munkaképesnek mondható tartományi arányoktól és Berlintől, melyek közül még így is erősen teljesít Baden Württemberg és a nagyobb városok. Így felrajzolható egy határvonal kelet és nyugat közé, ebből az egykori NDK és NSZK határai rajzolódnak ki. Hasonló vonalat húzhatunk, ha a külföldiek arányát és a népesség sűrűségét mutatjuk be a térképen. Ha megtekintjük a 2017-es és 2021-es szövetségi választásokon kapott első-szavazatok arányát pártonként, akkor az AfD eredményei, keleten a legmagasabbak, illetve Baden-Württembergben.
Mindent összevetve, az AfD sikerének és a párt népszerűségének hullámzásainak több, egymástól részben különálló okai vannak. Az ország politikai kultúrájának kialakulása ugyan sokkal korábban megkezdődött, azonban az arra pecsétet nyomó egyesülés körülményei az annak és a választó magatartásnak is a meghatározó pontjává váltak. Identitásuk elvesztése és annak fennmaradt darabjainak konzerválása, a kirekesztettség érzete és az „új” államban való csalódás mély nyomot hagyott a keletiekben. Az akkor ejtett sebek a kelet-német büszkeségen és identitáson a mai napig nem forrtak be és befolyásolják az attitűdöket. A kétezres évek valuta válságára adott válasza az AfD-nek gyors és hatásos belépőt nyújtott a pártnak, amely jól rezonált azokkal, akik nem értettek egyet a merkeli segélycsomag politikával. Keleten az AfD euro-szkeptikus programja és az alternatíva nyújtás jól társult a gazdasági elégedetlenséggel, és az idegenellenes hangokra hamar választ adott a párt. A migrációs válság beköszöntöttével a párt további jobbratolódása volt megfigyelhető keleten, annak ellenére, hogy az évek során őket érintette legkevésbé a migrációs válság. Ebből és a demográfiai adatokból arra következtethetünk, hogy a párt leginkább az idősebb, férfi szavazók támogatását élvezte, míg nyugaton, ahol a migrációs válság jobban érintette a tartományokat és a népesség sűrűség nagyobb, a fiatalabb lakosság könnyebben asszimilálódott.
A későbbi pártszakadásokhoz vezető párton belüli viták, a párt folyamatos jobbratolódása, a rendszeres politikai fiaskók és a párt népszerűségének folyamatos hullámzása nem egy stabil pártot mutatnak, de nem is gyenge. Annak ellenére, hogy a német pártrendszer kevés lehetőséget adott arra, hogy a szélsőjobboldali pártok beléphessenek a Bundestagba, az AfD immáron hetedik éve van jelen a szövetségi törvényhozás házában, és habár kormánykoalícióban nem kapott helyet, a legnagyobb pártok egyikének hívhatjuk, és jelenlétével az évek során formálta a pártrendszert, kétpártrendszerből többpártrendszerré. A párt korábbi baklövései ellenére folyamatos sikereket élvez. Ez és a párt adott társadalmi és gazdasági problémákra nyújtott válaszai arra engednek következtetni, hogy a párt vissza-visszatérő népszerűsége annak köszönhető, hogy a párt tartományi szinten és szövetségi szinten is gyorsan tud adaptálódni a politikai kisebbség attitűdjeihez. Ez a viselkedési forma az „örök ellenzéki” szerepébe helyezi a pártot.
Fontos kérdésként merülhet fel az AfD újból növekvő népszerűségét figyelve, hogy a 2025-ös szövetségi választásokon képes lesz-e a párt felülmúlni eddigi eredményeit vagy veszít a relevanciájából? A német választási rendszer szerkezetéből kifolyólag nehéz megjósolni, hogy a párt az első szavazatok hány százalékát lesz képes elvinni. Mindazonáltal nem lenne meglepő, ha az eddigi tendenciák a migrációs válság visszaszorulásával a párt népszerűsége megtorpanna és visszaesne. Ez annak fényében is valószínűnek tűnik, hogy az SPD és Scholz az elmúlt hónapokban egy lényegesen kevésbé megengedő migrációs politikára váltott, amely többek között lehetővé tenné több mint 20 ezer illegális bevándorló azonnali kitoloncolását, ennek következtében szavazókat vehetnek el az AfD-től. Befolyásoló hatással lehet az eredményekre a közelgő választások is Sachsen, Thüringen és Brandenburg tartományokban, mivel a pártokkal szembeni attitűdökre a tartományi választásokon elért eredmények is hatással vannak.
Források:
[1]Alarian, H. M. (2020). Cause or Consequence?: The Alternative for Germany and Attitudes toward Migration Policy. German Politics & Society, 38(2), 59-89. Forrás: https://www.jstor.org/stable/48588129
[2]ALLBUS. (2006). ALLBUS/GGSS 2006 (Allgemeine Bevölkerungsumfrage der Sozialwissenschaft/German General Social Survey). Liebzig-Institut für Sozialwissenschaft. Colgne: GESIS. Letöltés dátuma: 2024. május 05., forrás: https://www.gesis.org/allbus/daten und-dokumentation
[3]ALLBUS. (2008). ALLBUS/GGSS 2008 (Allgemeine Bevölkerungsumfrage der Sozialwissenschaft/German General Social Survey). Liebzig-Institut für Sozialwisseschaft. Cologne: GESIS. Letöltés dátuma: 2024. május 05., forrás: https://www.gesis.org/allbus/daten und-dokumentation
[4]ALLBUS. (2010). ALLBUS/GGSS 2010 (Allgemeine Bevölkerungsumfrage der Sozialwissenschaft/German General Social Survey). Liebzig-Institut für Sozialwissenschaft. Cologne: GESIS. Letöltés dátuma: 2024. május 05., forrás: https://www.gesis.org/allbus/daten und-dokumentation
[5]ALLBUS. (2012). ALLBUS/GGSS 2012 (Allgemeine Bevölkerungsumfrage der Sozialwissenschaft/German General Social Survey). Liebzig-Institut für Sozialwissenschaft. Cologne: GESIS. Letöltés dátuma: 2024. május 05., forrás: https://www.gesis.org/allbus/daten und-dokumentation
[6]Bundesgesetzblatt. (2023. augusztus 18.). Gesetz zur Weiterentwicklung der Fachkräfteeinwanderung. Bundesgesetzblatt. Letöltés dátuma: 2024. május 3., forrás: https://www.recht.bund.de/bgbl/1/2023/217/VO.html
[7]DESTATIS. (2022). Population by age groups 2011 to 2022 in percent. Statistisches Bundesamt. Letöltés dátuma: 2024. május 16., forrás: https://www.destatis.de/EN/Themes/SocietyEnvironment/Population/Current-Population/Tables/liste-agegroups.html#267602
[8]DESTATIS. (2023a). Migration between Germany and foreign countries, 1950 to 2023. Statistisches Bundesamt. Letöltés dátuma: 2024. május 3., forrás: https://www.destatis.de/EN/Themes/Society
Environment/Population/Migration/Tables/migration-jear-01.html
[9]DESTATIS. (2023b). 24.3% of the population had a history of immigration in 2022. Statistisches Bundesamt. Letöltés dátuma: 2024. május 3., forrás: https://www.destatis.de/EN/Press/2023/04/PE23_158_125.html
[10]Statistische Ämter. (2021). Bevölkerungsdichte (EW je qkm). Letöltés dátuma: 2024. május 16., forrás: Regionalatlas Deutschland: https://regionalatlas.statistikportal.de/#
[11]Statitistische Ämter. (2022). Bevölkerung nach Alter. Letöltés dátuma: 2024. május 16., forrás: Statitistische Ämter: https://regionalatlas.statistikportal.de/#
[12]VOANEWS. (2023. november 7.). Germany Toughens Asylum Laws Amid Bitter Migration Debate. (H. Ridgwell, Szerk.) VOANEWS. Letöltés dátuma: 2024. május 30., forrás: https://www.voanews.com/a/germany-toughens-asylum-laws-amid-bitter-migration debate/7345637.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése