Az előrehozott francia törvényhozási választások - Második rész

Képek forrása: Macron: Đorđe Kojadinović/Reuters, Le Pen: CNN, Parlament: Wikipédia

Nagy Bálint József

Az előrehozott francia törvényhozási választások - Második rész

 

Bevezetés

Ebben a részben folytatjuk a francia előrehozott törvényhozási választásokkal kapcsolatos, a három legfőbb politikai szövetség bemutatását. Most pedig az Új Népfront és a La France Insoumise ideológiai alapelveit, illetve főbb programpontjait mutatjuk be, végül  pedig az Új Népfront választási eredményeit vizsgáljuk meg.

Az Új Népfront (Nouveau Front Populaire)

Az Új Népfront egy  számos pártot és politikai mozgalmat tömörítő baloldali nagykoalíció. Ideológiai szempontból eléggé sokszínűnek mondható, még annak ellenére is, hogy baloldali, radikális baloldali nagykoalíció, hiszen a különböző fajta kommunizmusoktól, a radikális, forradalmi és demokratikus szocializmusokon, az ökoszocializmusokon és baloldali ökologista irányzatokon át a különféle szociáldemokrata és szociálliberális irányzatok is megtalálhatóak benne.  A neve az 1936-ban létrejött Népfronttól ered, de általánosságban a népfronti logika a radikális, szélsőséges és alternatív baloldali politikai alakulatok tekintetében mindig is jellemző volt, ezt az Új Népfront megörökölte. Az Új Népfront a NUPES (Új Ökológiai És Szociális Népszövetség)” folytatása, a megalakulása közel sem volt zökkenőmentes, az Ökologisták eleinte nem akartak csatlakozni, hiába a NUPES részei voltak, azonban kompromisszumok révén sikerült az Ökologistákat is bevonni. Elmondható mind az Új Népfrontról, illetve a NUPES-ról is, hogy kollektív, többszemélyes vezetés alakult ki bennük. Mindkettőnél kiemelkedik Jean-Luc Mélenchon, a NUPES-ot ő kezdeményezte, az Új Népfront megalakulásában is részt vett. Az Új Népfrontban leginkább a mérsékeltebb, kevésbé radikális baloldali politikusok kaptak több szerepet, mintsem Jean-Luc Mélenchon és társai. Az Új Népfront tagja többek között még a Szocialista Párt, a Francia Kommunista Párt, az Ökologisták (mely tömörülésnek tagja többek között az Európai Ökologisták - Zöldek nevezetű párt is), a Balpárt, számos helyi és etnikai alapon alapuló szocialista és kommunista párt, illetve több kisebb szélsőbaloldali párt is. Összesen 54 politikai szervezet alkotja az Új Népfrontot. Azonban most csak a legjelentősebbet, a La France Insoumiset mutatjuk be, ami a koalíció legnépszerűbb pártja továbbá most már a koalíció legnagyobb nemzetgyűlési frakcióját is ők alkotják.

 

La France Insoumise

Az Új Népfront legjelentősebb, újabban legnépszerűbb, illetve a francia törvényhozásban legtöbb mandátummal rendelkező pártja a La France Insoumise, vagyis az” Engedetlen Franciaország”, melynek alapítója Jean-Luc Mélenchon ,aki a Parti de gauche (Balpárt) társelnöke volt, a Balpártból ennek hatására jónéhányan részt vettek az “Engedetlen Franciaország” alapításában, vagy pedig később csatlakoztak abba. A Balpárt a mostani Új Népfront, de a NUPES koalíció tagja, annak ellenére, hogy Mélenchon-ék elhagyták a pártot. Az Engedetlen Franciaország alapvetően egy demokratikus szocialista párt, viszont több, radikális baloldali és ökologista elem is megtalálható benne. A mozgalom alapvetően több más, kisebb mozgalomból és pártból szerveződött, többek között az előbb említett Balpártból, mely mára már kvázi betétszervezeteként működik az Engedetlen Franciaország mozgalomnak. Utóbbit tehát egyfajta ernyőszervezetnek is fel lehet fogni, mely több politikai mozgalmat, pártot tömörít, de alapvetően úgy, hogy ezek nem szűnnek meg. A mozgalomhoz később az “Európai Ökologisták- Zöldek” nevű pártból is átjelentkeztek. A mozgalmat politológusok baloldali populistaként is szokták emlegetni, ezt a mozgalom és főleg Mélenchon politikai retorikája miatt, hiszen az embereket széles rétegét érintő kérdésekben (fizetés, nyugdíj, oktatás, egészségügy, infrastruktúra, rezsi stb.…) különböző rendszerszintű hibákat, hiányosságokat nagy hangsúllyal emlegetnek, ezáltal mérhetően a nagyvárosok, leginkább tanult, de nem olyan jól kereső rétegét tudják megszólítani, a mozgalom bázisát ez a réteg adja. A mozgalom mostanra már csak “enyhén” euroszkeptikus, hiszen támogatják az EU-tagságot, azonban jelentős, leginkább szociális-jóléti és ökologista reformokat nyomnának át, emellett az EU, mint a bürokrácia “fellegvára” töltetű kritika is megjelenik, tehát ezen “enyhítését” is fontosnak tartják. A mozgalom alapításakor még erőteljesen euroszkeptikus állásponton volt Mélenchon, aki többször változtatta az EU-val kapcsolatos álláspontját, a mozgalom kezdeti éveiben még bőszen az EU-ból való kilépés mellett érvelt, mostanra viszont már Franciaországot az EU tagjaként képzeli el továbbra is, csak másképp. A mozgalom erősen neoliberalizmus-ellenes, mely a szocialisztikus mivoltából fakad, ámbár nem színtiszta kapitalizmus-ellenes, hiszen az átmeneti időszakot (a kapitalizmus és a kommunizmus közöttszocialista rendszer egy átmenet) természetesnek tartják, demokratikus reformok révén képzelik el a szocialista rendszer kialakítását. A mozgalom ökoszocialista is egyben, számos környezetvédelmi programpontot dolgoztak ki -lásd később-, a Zöldek pártjából való nagy átdiszidálás következtében ez az ökoszocialista irányzat azóta nagyobb hangsúlyt kapott.

 

Az Új Népfront közös programpontjai

Az Új Népfront, háromszintű rendszerben képzeli el a programpontjait, ezek az alábbiak: 15 napon belüli azonnali intézkedések, 100 napon belüli intézkedések és 100 napon túli hosszútávú intézkedések. Természetesen kérdés, hogy mennyivel nyernek, lesz-e esetleg 2/3-uk, vagy csak egyszerű többség, illetve új elnökválasztás -hacsaknem éles politikai válság nem alakul ki, mely arra késztetné Macron-t, hogy lemondjon és előrehozott választást tűzön ki- csak 2027-ben lesz, addig pedig kohabitációban kellene kormányozni egy esetleges Új Népfront vezette kormánynak, így ez a háromszintű döntésmegvalósítási modell felborulhat, hisz rengeteg radikális baloldali intézkedést nem fognak tudni megvalósítani konfliktusok esetén.

Az első 15 nap során a minimálbért megemelnék €1,600-ra, ami 14,4%-al magasabb lenne, mint a jelenlegi. Az alapvető élelmiszerek, valamint a rezsiköltségek árait befagyasztanák, egy állandó árra beállítanák azokat. 15 napon belül elkezdnének egy szociális bérlakás programot, mely a lakhatási válságot hivatott kezelni, továbbá a bérlakások iránti beruházásokat államilag finanszíroznák. Ellenzik az EU-s szintű deficitkorlátot, mely részben azt hivatott megszabni, hogy a tagállamok központi költségvetéseinek kiadása nem érheti el a GDP 3%-át. A Macron elnök által beiktatott nyugdíjreformot visszavonnák, a nyugdíjkorhatárt visszacsökkentenék 62 évre.

100 napon belül közigazgatási reformot szeretnének véghez vinni, különböző állami szervek jog- és hatáskörét kiterjesztenék, új minisztériumokat hoznának létre, továbbá a közszolgáltatásokba (állami és önkormányzati tulajdonú közlekedés, egészségügyi intézmények, oktatási intézmények) nagyobb arányú és több befektetést biztosítanának, ezért is fontos számukra az EU-s deficitkorlát megkerülése, hiszen ezeket az intézkedéseket ilyen rövid időn belül az EU-s deficitkorlát betartásával lehetetlen lenne véghez vinni. A lakhatást alapjognak tekintik, ezt egy új alkotmányba rögzítenék. A zöld újra iparosítás egy fontos sarokköve az Új Népfrontnak, ez a programcsomag többek között tartalmazza, hogy az ipari termelést és a közlekedést célzó intézkedések révén csökkentenék a szén-dioxid kibocsájtást, körforgásos gazdaságot alakítanának ki, zöld technológiákba fektetnének, a zöld start-upokat államilag támogatnák, környezetbarát munkahelyeket teremtenének, illetve az oktatásban nagyobb hangsúlyt fektetnének az ökotudatos oktatásnak.

100 napon túl, hosszú távú célként tűzték ki egy teljesen új alkotmány létrehozását, mely kodifikációját a kormányra kerüléstől kezdve elindítanák. Ez az új alkotmány egy hatodik köztársaságot ”kiáltana ki”, mely egy “szocialisztikusabb” köztársaság lenne, mint bármely más ezt megelőző köztársaság. Ámbár Mélenchon retorikáját elnézve, ugyan többször említette a hatodik köztársaságot, sőt ezt bele is építette mind a mozgalma, mind pedig az egész koalíció közös eszményébe, viszont  többször is a Párizsi Kommünre, mind kísérletre és szervezési formára is példaként tekintett. A Párizsi Kommün a világ első szocialisztikus, forradalmi államkísérlete volt 1871-ben, ami a marxizmusra erős hatást gyakorolt, Marx és Engels pedig a világ első proletárdiktatúrájaként emlegette, bár csak két hónapig tartott. Hosszú távú célként gazdaságpolitikai reformokat is végre szeretnének hajtani, a legvagyonosabb vállalatok és személyek számára egy új adónemet dolgoznának ki, arányosan többet adóznának, mint az alacsonyabb keresetű személyek és vállalatok. Egy úgynevezett “exit tax”-ot (tőkekivonási adó) is bevezetnének, mely az országból kivont tőkét adóztatná meg. Jelenleg egykulcsos adórendszer van az országban, amin az Új Népfront alapvetően egyelőre nem változtatna, viszont a tőkenyereség adón szigorítana, a mértékét megemelné.

Ami pedig a külpolitikát illeti, a koalíció mostani álláspontja Ukrajnával kapcsolatosan homályos, ugyan most már elismerik (a Szocialista Párt és az Ökologisták nyomására) Ukrajna szuverenitását, a fegyverszállítmányokat is most már támogatják, viszont a közvetlen francia katonai intervenciót ellenzik. Korábban viszont Mélenchon mozgalma a Nemzetgyűlésben rendszeresen a fegyverszállítmányok ellen szavazott, továbbá a közös francia-ukrán biztonsági egyezményt is leszavazták. A mostani kampány során megfigyelhető, hogy rendre kerülik az Ukrajnával kapcsolatos kérdéseket, hiszen Mélenchon mozgalma, a kommunisták és más egyéb szélsőbaloldali alakulatok korábban nem ismerték el Ukrajna szuverenitását, azonban most már igen, de ellenzik a fegyverszállítmányokat, ahogy Ukrajna EU-tagságát is. Továbbá nem helyeslik a közép- és hosszúhatótávolságú rakéták orosz területek elleni használatát. Ami Franciaország EU-tagságát illeti, a koalíció továbbra is támogatja ezt, viszont jónéhány egyezményt és szerződést felmondanának. Már támogatják az eurózónátde csak jelentős reformokkal. Az Engedetlen Franciaország és mind az előd koalíció, a NUPES EU-val kapcsolatos álláspontja viszont nem mindig volt ennyire engedékeny, a koalíció EU-barátibb álláspontját a Szocialista Párt és az Ökologisták formálták. Az Új Népfront a Palesztin Államot elismerné, továbbá fegyverkereskedelmi embargót vezetne be Izraellel szemben.

 

Az Új Népfront választási eredményei

Az első fordulóban nem sokkal több, mint 9 millió választópolgár szavazott rájuk, ez 32 mandátumot jelentett. Ezáltal ők az első forduló második helyezettjei, nem sokkal lemaradva az első helyezett RN-től. A második fordulóban 7 millió választópolgár voksolt rájuk, így a 32 mandátumhoz még 148 mandátum jött pluszba, így összesen 180 mandátumot értek el. Ezzel a választások “győztese” -legalábbis a mandátumok számát és a leadott összes szavazatok számát tekintve- az Új Népfront, azonban se ők, se pedig a többi választási koalíció nem tudott abszolút többséget szerezni az 577 fős Nemzetgyűlésben, mert ehhez 289 mandátum szükséges. Ebből kifolyólag erős a koalíció kényszer . Jelen esetben az Ensemble-RN párosítás kizárt, az Ensemble- LR már elképzelhető, leszámítva azokat a képviselőket, akik az RN-nel közös listán szereztek mandátumot. Továbbá még elképzelhető, hogy az Új Népfront mérsékeltebb elemeit, a Szocialista Pártot és az Ökologista Pártot elszívja a La France Insoumise-től. A fő szempont az EU-pártiság, a nyugatorientáltság, illetve a jelenlegi status-quo fenntartása. Az Új Népfrontról, az Ipsos és a Talan közös felmérése alapján kijelenthető, hogy elsősorban a tanult értelmiséget és a felső osztályt képes megszólítani a pártszövetség, a felmérés szerint a középbeosztásban lévők 35%-a. A menedzseri és vezetői beosztásban dolgozók 34%-a szavazott az Új Népfrontra. A minimum egyetemi alapképzéssel rendelkezők 37%-a, és az önbevallás szerint felsőosztályba tartozók 28%-a szavazott rájuk, mely utóbbi csak 1%-al több mint az Ensemble esetében. Érdekes adat, hogy a válaszadók közül, akik a megélhetésre és az életkörülményekre azt választották, hogy teljesen megelégedettek vele, közülük 32%, az inkább megelégedett válaszadók közül pedig 28%-uk szavazott az Új Népfrontra. Ami még szembetűnő adat, hogy a magukat nem vallásosnak tartók 39%-a szavazott rájuk. Az Új Népfront leginkább Párizs és környékén, illetve elszórva Dél-Franciaország egyes részein (Marseille, Montpellier, Avignon, Baszkföld francia része, Bordeaux) és nagyon elszórtan Közép-Franciaországban volt a legnépszerűbb. Utóbbi úgyszintén a visszalépéseknek köszönhető, hiszen Közép-Franciaország az első forduló alapján a Renaissance és az RN körében volt a legnépszerűbb.

Az Új Népfront választási eredményeit elnézve elkönyvelhető egy sikernek, hisz a legtöbb mandátumot ők érték el, viszont ez is kevés az abszolút többséghez. Lehetséges forgatókönyv, hogy Macron mégis engedékenyebb lesz, engedi egy, az Új Népfront színeiben lévő kormányfő kinevezését. Azonban ez csak akkor képzelhető el, ha ez a személy nem Jean-Luc Mélenchon, másrészt pedig, ha ez a személy sem az LFI, sem pedig a kommunista párt politikusa. Ha megtörténik az, hogy Macron enged a nyomásnak, akkor a kohabitáció állapota köszönt be, mely nem ismeretlen Franciaország politikai történetében. A kohabitáció azt jelenti, hogy más politikai formáció tagja az államfő, mint a kormányfő, tehát fontos az érdekegyeztetés, továbbá a közös koordináció az állam stabilitásának fenntartásának érdekében.