Az előrehozott francia törvényhozási választások - Első rész

Képek forrása: Macron: Đorđe Kojadinović/Reuters, Le Pen: CNN, Parlament: Wikipédia

Nagy Bálint József

Az előrehozott francia törvényhozási választások - Első rész

Bevezetés

A 2024 júniusi Európai Parlamenti választások végeredményét vizsgálva, különösen a mandátumok számát nézve, nem jelenthető ki, hogy nagy általánosságban egy nagyfokú szélsőjobboldali áttörés következett volna be az EP-ben, viszont az igen, hogy számos sajtóorgánum és befolyásos politológus által szélsőjobboldalinak nevezett pártok -mint például az AfD, az Olaszország Fivérei és a francia Nemzeti Tömörülés- esetében beszélhetünk valamilyen fokú áttörésről, ha már csak az elnyert mandátumok számát és a leadott szavazatok számát nézzük, akkor mindenképpen.

A Nemzeti Tömörülés az idei EP-választásokon kereken 30 mandátumot szerzett meg, héttel többet, mint a 2019-es EP választások során. Ezt, a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés győzelemként könyvelheti el, a francia mandátumok több mint 31%-át érték el, ez a 2019-es eredményhez képest nagyjából 10%-os növekedést jelent. Így mind százalékos arányban, és mind mandátumszámban a legtöbb francia mandátumot szerezte meg, a többi francia párt, különösképpen az Ensemble (melynek tagja a Macron vezette Renaissance) messze-messze eltörpül Le Pen pártjának eredményétől, mindössze 15%-ot ért el.  Ennek következtében, Macron feloszlatta a törvényhozást, illetve kezdeményezte a kétfordulós időközi választások kitűzését június 30-ára és július 7-ére.

A következő három blogposztban a három, legnagyobb mandátumszámot elérő tömörülést fogjuk vizsgálni. Először a a Macron által vezetett Ensemble-t.

Induló pártok, koalíciók, annak programjai

Ensemble

Az Ensemble –teljes nevén Ensemble Citoyens, magyarul Állampolgárok Együtt- egy 8 pártból álló választási koalíció, eredetileg a 2019-es Európai Parlamenti választások céljából hozták létre, ámbár ezután a szövetség állandósult. Az Ensemble tagjaiban közös a liberális ideológiába vetett hit. Azonban most csak a Renaissance-al, Macron formációjával fogunk foglalkozni, hiszen a többi eltörpül támogatottságukban.

Renaissance

 A koalíció legnagyobb és legjelentősebb, egyben vezető politikai pártja a Renaissance (Reneszánsz). A párt 2016-ban még eredetileg En Marche! (Előre!) néven jött létre, melyből később La République En Marche! (A Köztársaság Lendületben) lett. A pártot Emmanuel Macron, jelenlegi köztársasági elnök hozta létre. Az En Marche! Monogramja E.M., mely Emmanuel Macron monogramja -mely egyébként tudatos választás volt, hiába később megváltoztatták a párt nevét kétszer is- mely azt szimbolizálta, hogy Macron nem csupán a párt vezetője, legkiemelkedőbb politikai aktora (az elnökségét megkezdve már csak a párt tiszteletbeli elnöke), hanem egy alapvetően karizmatikus, “kiemelkedő” vezető imázsát is sugározza.

A koalíció alapvetően centrista és progresszív erőnek definiálja önmagát, a korábban említett közös liberális értékrend csupán másodlagos, hiszen centrizmus lévén leginkább “ügyek mentén” politizálnak. Azonban, Macron pártját, főleg mióta mind a kormányfőt és mind az államfőt ez a párt adja, nem lehet színtiszta centrista pártként definiálni. Már az alapításakor megfigyelhető volt , hogy a modern liberalizmus eszménye dominál a pártban. Másfajta mérsékelt jobb vagy mérsékelt baloldali elem nemigen lelhető fel. A szociálliberalizmus némileg talán reprezentálva van a pártban, azonban a fő irányzat egyfajta mérsékelt jobboldali liberalizmus, amelyet nyugodtan lehet nevezni modern liberalizmusnak. A Renaissance kulturális értelemben liberális, gazdasági értelemben pedig neoliberális. A Renaissance kifejezetten “Européer” párt, továbbá erőteljesen globalizáció-párti, ez a neoliberális gazdaságpolitikájából fakad részben. 

A Renaissance pártmodelljére, illetve szervezési modelljére a Francia Szocialista Párt modellje hatott, nemhiába, hiszen Macron utóbbi pártnak tagja is volt, továbbá függetlenként, gazdasági miniszter, illetve később François Hollande exelnök tanácsadó-helyettese is volt. A Renaissance a Szocialista Párt “Désirs d'avenir” (Vágyak a jövőre nézve) részvételi modelljéből inspirálódott, melyet a Szocialista Párton belül, egy belső frakciónak lehet értelmezni, amit még Ségolène Royal valósított meg. Eme modell azt teszi lehetővé egyrészt, hogy bárki, aki csatlakozik a párthoz, szabadon alakíthat helyi pártszervezetet, illetve azon belül helyi illetékességű bizottságokat, melyek szabadon szervezhetnek eseményeket, közéleti vitákat, illetve szakmai eseményeket, ebből fakadóan szervezési szempontból egy “bottom-up”, vagyis alulról felfele építkező pártszervezetről beszélhetünk. Ez a transzparens és sajátosan decentralizált pártszervezet , állampolgárokkal lévő aktív párbeszéd és diskurzus megteremtésére törekszik. Tehát a Renaissance esetében nem tudunk egy hagyományos centralizált pártmodellről beszélni. Az alapításakor a formáció tehát mozgalom jellegű volt, inspirálódott az előbb említett Szocialista Párt modelljén kívül a Jeremy Corbyn féle Labour, az olasz Öt Csillag Mozgalom, a spanyol baloldali Podemos, de még a Jean-Luc Mélenchon által alapított La France Insoumise establishment ellenes, mozgalmi jellegéből. Jelen esetben az establishment ellenesség a “se nem bal, se nem jobb” filozófiájában értelmezhető, ami leginkább a centristákra jellemző.

Az Ensemble főbb programpontjai

Az Ensemble -mivel több párt koalíciója- programpontjai kompromisszumok révén jöttek létre.

Franciaországnak az Ensemble egyik programpontja szerint a digitális gazdaságban úttörő és vezető szerepet kell, hogy betöltsön, ezért a koalíció kidolgozott egy, a technológiai vállalatok és startupok felé irányuló szubsztantív befektetési és támogatási formát. Ehhez kapcsolódóan, a munkajogokat átalakítanák, sokkal rugalmasabb munkajogokat dolgoznának ki annak érdekében, hogy a munkavállalást és az egyéni vállalkozás fellendülését segítsék, adócsökkentéseket hajtanának végre, a hozzájárulási adókból befolyó forrásokat az alacsony keresetű, leginkább alacsony képzettséget igénylő pozíciók fizetésére csoportosítanák át, ezáltal növelve azt. Továbbá az úgynevezett Értékmegosztó Prémiumok (Value Sharing Premium) összegét tovább növelnék, úgyszintén a hozzájárulási adóból.

A zöld átállás is egy fontos programpont az Ensemble-nek, ezt egy az egyben a European Green Deal, vagyis az Európai Zöld Megállapodás keretében belül, annak irányelvei szerint képzelik el. Az irányelv alapján 2050-ig kell elérni a karbonsemlegességet, továbbá egy olyan mezőgazdasági reform is ennek a csomagnak a része, mely egy fenntarthatóbb mezőgazdaságot eredményezhet azáltal, hogy csökkentenék a műtrágyák szerepét.

Ami a szociálpolitikai programpontjaikat illeti, több forrást juttatnának az egészségügy számára, oly formában, hogy a kórházak egyrészt az állami költségvetésből eredő pénzügyi forrásaikat megnövelnék, másrészt pedig a kórházak iránti támogatások szélesebb formát öltenének, a beruházások, illetve az egészségügyi pénzügyi alapok nagyobb forrásokat kapnának. Ami az oktatáspolitikát illeti, itt konkrétan a szakképzésre helyeznék a hangsúlyt, újra gondolnák egyes szakmák képzési tervét, továbbá még jobban a piaci igényekhez igazítanák a szakképzést, emellett pedig minél szélesebb rétegnek nyújtanának hozzáférést az oktatás bármely szintjéhez, viszont itt sok konkrétumot nem tudunk meg, hogy milyen módon. Majdnem egy éve, 2023 augusztusában hajtotta végre Macron a nyugdíjreformot, melynek keretében az általános nyugdíjkorhatárt 62 évről 64 évre növelte, mely akkor nagy tüntetéseket generált. A jelenlegi programpontokban nincs szó a nyugdíjakról.

A koalíció az európai integráció mellett elkötelezett, ezt tovább szeretnék mélyíteni, leginkább az EU közös biztonság- és védelempolitikájának erősítésével, ennek a finanszírozásának megnövelésével, továbbá a globális biztonsági és geopolitikai kihívások közös, EU-szintű megoldása révén. Amit pedig a külpolitikai irányvonalról tudni lehet, továbbra is az euro-atlanti külkapcsolatok mellett köteleződének el, ami talán újdonság és konkrétabb, az az, hogy a vezető szerep betöltése a cél a klíma tárgyalásokban, valamint az egészségügyi külkapcsolatok kezdeményezésében.

Ami pedig a konkrét belpolitikát illeti, a rendvédelmi szervek költségvetését megnövelnék, továbbá a terrorizmus és a szervezett bűnözés visszaszorítását célul kitűző intézkedéseket implementálnának, továbbá egyfajta igazságügyi reformot hajtanának végre, a cél az, hogy gyorsabb és “igazságosabb” legyen a büntetés-végrehajtás.

Az Ensemble választási eredményei

Mivel Franciaország kétfordulós, abszolút többségi választási rendszert alkalmaz, összesen 577 választókörzet van, ebből az első fordulóban csupán csak 76 körzetben lett abszolút többség (a szavazatok több mint 50%-a) elérve, ezért a legtöbb körzetben megtartották a második fordulót. Az Ensemble-re az első fordulóban 6,8 millió választópolgár szavazott, így csupán csak 2 mandátumot nyertek. Így mind a szavazatok számában, mind pedig a mandátumszámban harmadik helyen állt, az Új Népfront és az RN mellett messze eltörpült. A második fordulóban azonban közel 6,7 millió választópolgár szavazata mellett 157 mandátumot szereztek, ezzel a második helyre küzdötték fel magukat.  Ez annak köszönhető, hogy az Új Népfront jelöltjei azokban a választókörzetekben ahol a Renaissance mögött végeztek, ott az Új Népfront visszaléptette a Renaissance javára a jelöltjeit, és fordítva , annak érdekében, hogy Le Penék ne tudjanak abszolút többséget szerezni.  Az Ipsos és a Talan közös felméréséből kiderül néhány érdekes választási szociológiai adat.  Legtöbb szavazójuk a 70 év feletti korosztályból került ki, ezen korosztály 32%-a szavazott az Ensemble-re, A 60-69 év közöttiek között is jelentős mértékű az Ensemble szavazó,, 21% szavazott rájuk.  A nyugdíjas rétegben, azon belül is a magasabb végzetségű nyugdíjasok (32%) szavaztak rájuk, emellett pedig a menedzser szintű vezetők, illetve magas végzetségű szakemberek 26%-át tudta elcsábítani az Ensemble, ami nem a többség. Ebből kifolyólag elmondható, hogy a magasabb végzettségűek, illetve magasabb képzést igénylő munkakörben dolgozók körében az Új Népfront után az Ensemble volt a második legnépszerűbb formáció. A felmérés alapján az Ensemble leginkább a felső középosztály pártja lett (Az Ensemble szavazók 28%-át szólította meg).

Macronék -ahogyan a két másik jelentős tömb sem- nem tudnak többségi kormányt alakítani, hiszen nincs abszolút többségük. Macronnak megvan a jogköre arra, hogy bárkit -akár saját koalíciójából- kinevezhessen kormányfőnek, azonban nagy valószínűséggel ilyen esetben bizalmatlansági indítványt kezdeményeznének az adott miniszterelnök ellen, mely végig menne az ellenzékben lévő pártokon, köztük az Új Népfronton és a Nemzeti Tömörülésen is. Lehetőség van egy újabb előrehozott választás kiírására is, azonban egy évnek el kell telnie a legutóbbitól számítva, az új választás kiírásáig. Lehetséges forgatókönyv ideiglenes jelleggel egy szakértői kormány felállítása, mely tagjai, beleértve a kormányfőt is, függetlenek lennének. Azonban, az abszolút többsége elérésének érdekében Macron és koalíciója a Köztársaságiakkal, illetve az Új Népfront mérsékelt pártjaival (Szocialisták, Ökologisták) megpróbálhat szövetségre lépni,  utóbbira kevesebb a valószínűség, hiszen mind a szocialisták és mind az ökologisták kizárták ennek lehetőségét. Azonban ezt megtörheti egy, az Új Népfronton belül, a szélsőbaloldal (LFI, kommunisták) és a mérsékelt baloldal között kirobbanó konfliktus is. Erre megvan az esély, hiszen már a választásokat megelőzően is voltak Jean-Luc Mélenchon személyét illetően kisebb összezörrenések.