Összeomló balliberális oldal, stagnáló Fidesz és a harmadik utasok erősödése

 

Polémia Intézet

Összeomló balliberális oldal, stagnáló Fidesz és a harmadik utasok erősödése

Április 20-án elkezdődött az ajánlásgyűjtés, ahol a jelölő szervezeteknek választói ajánlásokat kell gyűjtenie ahhoz, hogy az adott jelöltjeik indulhassanak a választáson. Ez egy első erőpróba, amely az alacsony társadalmi támogatottsággal, illetve kicsi szervezettel rendelkező szereplőktől tisztítja meg a mezőnyt és ezzel racionalizálja a választási versenyt. 

Az elemzés megjelenésekor úgy értesültünk, hogy a Fidesz, a DK-MSZP-Párbeszéd és a TISZA párt már összeszedték az ajánlásokat az EP listaállításhoz. 

Hol és mennyi ajánlás kell az induláshoz? 

Konkrét  adatokat tekintve a következő eredmények fejében van mód a szavazólapra való felkerülésre: 

Az európai parlamenti listaállításhoz 20 ezer ajánlás szükséges. 

A vármegyei listaállításhoz a vármegye választóinak 0,5 százalékával megegyező számú ajánlást kell összegyűjteni. 

Az önkormányzati képviselőséghez egyéni lista esetén a település, egyéni választókerület esetén pedig a választókerület szavazóinak 1 százalékának ajánlásával lehet szavazólapra kerülni. 

A polgármester-jelölteket a 10 ezer vagy annál kevesebb lakosú településeken választópolgárok legalább 3 százalékának kell ajánlania; a 10 ezer lakost meghaladó, de 100 ezer vagy annál kevesebb lakosú települések esetén legalább 300 választópolgár ajánlása kell; míg a 100 ezernél több lakosú települések esetén pedig legalább 500 választópolgár ajánlására van szüksége a jelöltnek.

Főpolgármester-jelölt pedig az lehet, akit legalább 5000 fővárosi választópolgár jelöltnek ajánlott.

De mennyire nehéz ez? Miért jelenthet kihívást ez 2024-ben az induló pártok számára? Lesznek olyanok, akiknek nem sikerül? Mit jelenthet mindez a választásra nézve?

Az alábbiakban öt pontban elemeztük a jelenlegi helyzetet. 

Sokat kell aláírni 

Egy választónak négyszer kell aláírnia az íveket és ez nem kevés idő. Azzal, hogy az EP és az önkormányzati választás egy napra került, jelenleg egy átlagos településen alá kell írni a megyei listához, az EP listához, a polgármesternek és az egyéni képviselőnek is. Az íveken újra és újra ismételni kell az adatokat, amelyeket még ha az aktivisták is írnak le, nehéz 5 perc alatt lekörmölni, majd aláírni, ami egy munkába, boltba, iskolába igyekvő választót már túl sokáig tart fel. Ráadásul van egy játékelméleti vonatkozása is ennek a választó szempontjából, hiszen miért kellene pont neki aláírnia, amikor a pártoknak nélküle is sikerül összegyűjteni a megfelelő mennyiséget. Ez eredményez egy “az én ajánlásom nem számít” attitűdöt, amely tovább bonyolítja a helyzetet.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy hasonló lesz a helyzet szavazólapokkal is, habár ott csak egy x-et kell behúzni a választott jelölt mellé. Azonban a rengeteg jelölt és jelölő szervezet között nehéz megtalálni a választónak a favoritját, ami idő hiányában a szavazólapok elején álló pártoknak, jelölteknek kedvez. Továbbá jelentősen bonyolítja a helyzetet, hogy a legtöbb ellenzéki formációnál a helyi politikában egyesületek indulnak, vagy különböző összetételű listákat állítank. Például Zuglóban a DK-MSZP-Párbeszéd és a Momentum külön indulnak, amíg a II. kerületben együtt sorakoznak fel Őrsi Gergely mögött. 

Ezt egy választó nagyon nehezen tudja átlátni, ugyanis széleskörű politikai tájékozottságra van szüksége ahhoz, hogy pontosan tudja, hogy ki kivel van éppen, és hogy melyik az a szervezet, amelyikre szavazni szeretne, ha az ellenzéket, vagy a civileket akarja választani. Jó példa erre Budapest V. kerületében az előválasztáson vereséget szenvedő és ezért nem induló Tiéd a Belváros frakció, valamint Schmuck Andor féle Miénk a Belváros Egyesület szinte névazonossága, amelyek között a híreket csak felületesen követő választóként különbséget tenni szinte lehetetlen. Éppen ezért a Tiéd a Belváros utóbbi időszakban folytatott kampánya, a hangzásbeli hasonlóság miatt abszurd módon segíthet Schmuck Andor formációjának a választáson.

Fontos a logó, de még fontosabb a következetesség

Ennek a kavalkádnak azok a pártok lehetnek a győztesei, akik konzekvensen használják a logójukat, illetve bejáratott, ismert arcaikat. Ilyen jelenleg (a mérhető szereplők közül) a Fidesz, az MKKP, és a Mi Hazánk. Továbbá ide kapcsolódik be a TISZA és a 2RK is, akik csak az EP listára gyűjtenek ajánlásokat, így könnyebb helyzetben vannak. 

A választás szabályainak módosítása után arra lehetett számítani, hogy egységesebbé válik az ellenzék és egy táborba, egy ernyőszervezetbe tömörül majd. Valószínűleg a fideszes stratégák is ezzel számoltak, ennek ellenére azonban az ellenzéki oldal még jobban szétforgácsolódott és már annyi szereplője van, mintha Olaszországban lennénk.

A folyamatosan marakodó pártok és a rengeteg (555 darab) jelölő szervezet közül azok a pártok jönnek majd ki győztesen, akik következetesen, mindenhol a jól ismert logójukat, nevüket és bejáratott húzóneveiket használják, illetve kellően beágyazottak azon a településen ahol indulnak.

Elutasítottsági probléma

A választók ajánlási kedvét az is befolyásolhatja, hogy az utóbbi években a jól ismert pártokba vetett bizalom megtört. A pártok elutasítottsága miatt az emberek nem szívesen lépnek oda a pultokhoz, hogy aláírjanak, sőt láthattuk azt is az utóbbi időszakban, hogy a balliberális pártoknak alig-alig van mozgósító ereje (ld. közvetlen köztársasági elnök választásért szervezett tüntetés a Kossuth téren, vagy a pártok nagyarányú előválasztási veresége az MKKP ellen a Hegyvidéken), sőt még a Fideszé is megcsappant (ld. Március 15-i ünnepség és Orbán Viktor beszéde a Nemzeti Múzeum előtt). 

Ugyanakkor Magyar Péter százezrek megmozgatására képes a tüntetésein és az országjáró fórumain is több száz, vagy akár több ezer fős tömeg is összegyűlik. 

Az elutasítottságra persze a pártok is igyekeznek reagálni és a sok pártlogó helyett új jelölő szervezeteket hoznak létre, ám ezek gyakran nem ismertek a választók számára. Ráadásul egy párt logójával ellátott pultnál nem is szívesen állnak meg a választók, ez pedig az egyesületi színekben induló jelöltek indulását is veszélybe sodorja. 

Fárasztó előválasztások

Sokan érvelnek az előválasztás intézménye mellett, noha az ellenzéki pártok megállapodtak egymással abban, hogy működő helyi erőre nem indítanak rá jelöltet - bár ennek a megállapodásnak nem volt sok foganatja (ld. DK-MKKP csörte a 12. kerületben, vagy Momentum, Szikra - DK,MSZP,P csörte Zuglóban). Az előválasztás további hátránya, hogy a  pártoknak erőforrást kell költenie arra, hogy megszervezzék és lebonyolítsák ezeket a megmérettetéseket. Ez pedig a folyamatosan gyengülő, humán- és pénzügyi erőforráshiánnyal küzdő pártokat megviseli. Különösen, ha olyan a intenzív előválasztási kampányokról van szó, mint például a 12. kerületi. A megfeszített előválasztási mozgósításból látható, hogy a Momentum jött ki a legrosszabbul, akik mind a 22. mind a 12. kerületben vereséget szenvedtek, előbbiben a DK-tól, utóbbiban az MKKP-tól. Zuglóban pedig meg sem tartották a beharangozott előválasztást, Horváth Csaba kimaradására hivatkozva. Ráadásul az itt elköltött erőforrások és a 22. kerületben régóta épített jelölt elvesztése nem biztos, hogy megtérül, sőt jelentős károkat okoz, hiszen a sikertelenség csökkenti a párttagok, jelöltek és aktivisták morálját, illetve azt a képet festi fel a pártról, hogy nem képes választást nyerni, ami a választókra is hatást gyakorol, hiszen sokkal kevésbé lesznek mobilizálhatóak.

Kampányhangulat 

A közbeszéd folyamatosan üzemi hőfokon van tartva, de ezt a főként a sajtó biztosítja azzal, hogy követi Magyar Péter minden rezdülését. Ugyanakkor az, hogy közeleg egyszerre két választás június 9-én, a választókat nem mozgatja meg annyira. A Fidesz jelenleg nem tudja uralni a napirendet, Magyar Péter azonban igen. A baloldali ellenzéki pártok csak a problémás ügyeik kapcsán kerülnek be a sajtóba és a Mi Hazánk is láthatatlanná vált. Az MKKP egy-egy akciója bekerül a nyilvánosságba, de az ő láthatóságuk sem állandó. 

Annak ellenére, hogy ezzel minden politikai szereplő szembesült, egyáltalán nem sikerült egy mozgósító, kampányhangulatot teremtenie a pártoknak. A választók számára úgy tűnhet, hogy egyik nap nem voltak pultok a másik nap meg vannak pultok a köztereken.

A választók egy része számára nincs tétje a választásnak, így sokan közömbösek az ajánlásokat gyűjtő szervezetek iránt is. Ennek egyik oka az lehet, hogy ez egy olyan választás, ahol nem lehet leváltani a kormányt, így kisebb a mozgósító ereje. Ez jól látható abban is, hogy az EP és önkormányzati választásokon mindig jelentősen alacsonyabb a részvétel, mint az Országgyűlési választáson. Ez Magyar Péter megjelenésével változhat, de eközben a nem elkötelezett fideszes választók és bizonytalanok otthonmaradását sem szabad alábecsülni. Ugyanakkor a magszavazók minden bizonnyal elmennek majd választani és ajánlásukat is adják a pártjuknak. Ez egyértelműen a Fidesznek kedvezhet, illetve Magyar Péter újdonsült pártjának a TISZA-nak, ahová az ellenzéki érzelmű választók jelentős része gravitálhat. A DK-MSZP-Párbeszéd szövetség azonban biztosan veszít választókat, így a támogatottságuk is csökken majd. A versenyben még a harmadik utas Mi Hazánk és Kutyapárt maradhat öt százalék környékén, de nekik is erősen meg kell küzdeniük a választók bizalmáért.