Tisztul a kép. Mi a helyzet fél évvel a 2024-es választások előtt?

Milbacher Dániel 

Keresetlen politikai tanácsokat adni pont olyan, mint beleszólni valakinek a szerelmi életébe: felesleges, ráadásul senkit sem érdekel. Ennek ellenére mindig van, aki éppen nem bírja ki és megpróbálja. Talán éppen ezért érdemes az ilyen próbálkozásokat prognózisnak vagy elemzésnek hívni, bár ez végső soron csak szemantikai akadékoskodás.

Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy Magyarországon még mindig van több millió olyan választó, aki sem a szélsőjobboldalra, sem pedig a kormánypártokra nem szeretne szavazni. Éppen ezért érdemes lehet megkísérelni azt, hogy 6 pontban képet adjunk arról, hogy mi is a helyzet jelenleg az ellenzéki térfélen, milyen irányok és utak elképzelhetőek, mik a lehetséges szcenáriók 2024-ben és utána.  

 

A meghatározó pillanat

A Demokratikus Koalíció megegyezett az MSZP-vel és a Párbeszéddel a 2024-es önkormányzati választások kapcsán. Az egyezség lényege, hogy nem bántják egymás jelöltjeit, sőt támogatják azokat. Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy az ellenzéki pártoknak csak úgy van esélye a Fidesszel szemben, ha egy pozícióért csak egy jelöltet indítanak el, hogy a szavazatok ne oszoljanak meg a pártok között.

De mi ennek az egész megegyezésnek a relevanciája akkor, amikor mind a Párbeszéd, mind az MSZP alig-alig rendelkezik társadalmi támogatottsággal? Számít ez egyáltalán?

Számít.

 

1. Inkumbens hatás

Méghozzá azért, mert az ellenzéki pártok közül a DK-nak és az MSZP-nek van a legtöbb önkormányzati pozíciója. E két párt rendelkezik a legtöbb inkumbens polgármesterrel. Ez azért fontos, mert azok a polgármesterek, akik már 5 éve vezetik a településeiket természetes előnnyel indulnak a választáson, hiszen jószerével mindenki ismeri őket és véleményt tud alkotni a munkásságukról. A Párbeszéd helyzete azért speciális, mert habár társadalmi támogatottsága és polgármesterei száma minimális, ennek ellenére ők birtokolják Magyarország legerősebb, közvetlenül választott közjogi pozícióját, a Főpolgármesteri címet.

Továbbá nem szabad elfejteni azt sem, hogy így egy zászló alá tömörültek azok a pártok, amelyeknek nem érdek az előválasztás. Így gyakorlatilag a Momentum maradt az egyetlen párt, aki bizonyos helyeken előválasztáson döntene a jelöltekről. 

Egyedül pedig nem lehet előválasztani.

 

2. Térhajlítás

A DK ismét lépéselőnybe került az ellenzéki térfélen. Habár a baloldalon folyamatos a mozgás, mégiscsak azt láthatjuk, hogy a pártok egymás leszalámizásával foglalkoznak, új pártok jönnek létre, régiek próbálják leplezni a végelgyengülésüket. Ebből egyértelműen kiemelkedik Gyurcsány Ferenc pártja, amely, habár jelentős politikai innovációt nem tudott mutatni az Országgyűlési választás óta, de a táborát egyben tudta tartani, sőt valamelyest növekedni is tudott. 

Fontos képessége a DK-nak, hogy az ellenzéki csatateret ők alakítják, ők határozzák meg a belső törésvonalakat és önmagukat teszik viszonyítási ponttá.

 A Párbeszéddel és az MSZP-vel való hivatalos megegyezés, valamint az LMP folyamatos közeledése egyértelmű helyeztet teremt, amelyre a többi pártnak és politikai erőnek mindenképpen reagálni kell. Ezzel az egyezséggel a DK bebiztosította uralmát a baloldalon és egyértelművé tette, hogy vele kell tárgyalni. Nem lenne meglepő, hogyha a választás után szinte az összes vele szövetkező pártot megpróbálná beolvasztani magába, hasonlóan ahhoz, ahogy tette azt 2019-ben is. Gyurcsány Ferenc pártja ezzel a módszeres építkezéssel valószínűleg még erősebben fog kijönni mind az EP, mind pedig az önkormányzati választásokból.

 

3. „Egyedül a szobában ugyanúgy, mint régen”

A közvélemény a Momentumot tekinti – a Kétfarkú Kutyák mellett – az ellenzéki oldal második „legerősebb” formációjának. Ez a párt az, amely intenzív mozgásba kezdett az utóbbi időszakban azzal, hogy először Donáth Anna vezetésével nekiment a DK-nak, majd jelöltet állított Zuglóban a regnáló MSZP-s polgármesterrel szemben. Nem meglepő, hogy az MSZP pont a DK-val kötött egyezség előtt, jó ütemben publikált egy Závecz kutatást, amely egyértelműen Horváth Csaba előnyét és alkalmasságát hangsúlyozza Rózsa Andrással szembe.

A kezdeményezés ellenére azonban úgy tűnik, hogy nem sikerült szövetségeseket találnia a Momentumnak, sőt a DK-MSZP-Párbeszéd (és valószínűleg LMP) egyezség pont azt sejteti, hogy a Momentum körül elfogyott a levegő, így sürgősen „erős”, vagy legalábbis szövetségesekre és egy saját arcélre van szüksége ahhoz, hogy így is talpon tudjon maradni a választási versenyben. 

Amennyiben a Momentum nem akar eltűnni abban a süllyesztőben, amelyben korábban a modern magyar liberális pártok is eltűntek, úgy két út állhat előtte.

Egyrészt megpróbálhat létrehozni egy széles, a régi ellenzéki elittel szemben önmagát megfogalmazó koalíciót, amelybe válogatás nélkül felvesz minden mikropártot (amennyiben persze azok csatlakoznának hozzá) és kihagyja a DK-t, MSZP-t, LMP-t, Párbeszédet, Jobbikot, mondván, hogy ők a régi, avítt Gyurcsányista ellenzék, akikkel nem lehet szövetkezni (fontos megjegyezni, hogy vannak külön alkujai a Momentumnak, pl. Szombathelyen megegyezett az MSZP-vel arról, hogy támogatják a jelenlegi szocialista polgármester újraindulását).

Másrészt megpróbálhat létrehozni egy liberális-jobbközép, alapvetően ideológiai blokkot, amellyel olyan világnézeti üzeneteket közvetít, amely ellentmond, mind a Fidesz, mind pedig a baloldalai pártok üzeneteinek. Ezzel esélyt teremtve arra, hogy kompatibilissé váljon a tőle például az MKKP-hoz elpártolt liberális és a maradék Jobbik és az utódpártjainak szavazói számára. Ez az önkormányzati választások mellett az EP választáson is nagy segítséget jelenthet a pártnak, hogy megtartsa a jelenlegi, erősen ingó pozícióját.

 

4. Sok kicsi

Fanyar mosollyal nyugtázhatjuk, hogy az eddig felsorolt ellenzéki pártok többsége talán a DK kivételével, mind az 5 százalékos küszöb környékén, vagy jócskán alatta van a közvéleménykutatások tanúsága szerint. Éppen ezért érdekes felismerni azt, hogy bizony náluk még vannak kisebbek is, akikről a nyilvánosságban ugyan kevesebb szó esik, ám az újdonság varázsa miatt 

rendelkezhetnek olyan erőforrással, amivel a 2022-es verség után a folyamatosan morzsolódó pártok nem: néhány száz aktivistával.

Éppen ezért nem felejthetjük el, hogy az önkormányzati választásokon tényező lehet, vagy legalábbis nem érdemes lebecsülni a Nép Pártjánt, a Második Reformkort, a Mindenki Magyarországa Néppártot és a Szikra Mozgalmat sem. Helyi szinten az ő mozgásuk és szövetségeik jelentős előnyökhöz juttathatnak jelölteket. Ne felejtsük el például azt, hogy Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztást, valamint a hódmezővásárhelyi polgármesteri címet is, így – a 2022-es eredmény ellenére is – lehetnek még elkötelezett támogatói. Szintén nem érdemes megfeledkezni arról, hogy a Szikra Mozgalom aktivistáival Jámbor András megnyerte az előválasztást, majd az Országgyűlési választást is egy egyáltalán nem egyértelműen ellenzéki választókerületben, valamint, hogy ők is támogatták Karácsony Gergelyt a Főpolgármester-választáson és az előválasztáson. A Szikra az utóbbi években folyamatosan bővült és növekedett, így rendkívül értékes lehet a támogatása helyben.

 

5. Harap-e a kétfarkú kutya?

Az MKKP az egyik legérdekesebb szereplője a jelenlegi politikai csatározásoknak. Azt az évek során már sikerült elérniük, hogy ne tekintsék őket a mainstream ellenzék részének, de egyelőre még nem biztos, hogy a választók a közvéleménykutatásokon kívül is komolyan tudják venni a viccpártot. Persze látható egy folyamatos építkezés, amivel képzik a jelöltjeiket, közpolitikai programokat dolgoznak ki és korrupciós ügyeket tárnak fel, a szokásos közösségépítő, négyszín-festő tevékenységük mellett. De az igazi próbája ennek a vicces komolyodásnak a választások lesznek.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy az MKKP-nak jóval kevesebb pénze van, mint a parlamenti pártoknak, ugyanakkor sokkal több humánerőforrással rendelkeznek, hiszen az ország minden pontjára kiterjed a passzivista hálózatuk. Az önkormányzati választáson egyértelműen látható, hogy 

az állóvizet akarják felkavarni, valamint legalább egy-egy képviselői helyet szeretnének szerezni a listákon és erre minden esélyük meg is van. Az EP választáson még nagy meglepetést okozhatnak, amely például a Momentumnak különösen fájó pont lehet.

Persze a Kétfarkúak előtt is nyitva állhat az a lehetőség, hogy beszállnak egy anti-DK koalícióba, de a párt vezető személyiségeinek eddigi nyilatkozatai alapján erre kevés esély van.  

 

6. Mi a helyzet a jobbszélen?

Az ország harmadik legerősebb pártja a Mi Hazánk, amelyről az utóbbi időszakban nehéz eldönteni, hogy valóban kormányellenes párt-e, vagy pusztán a véletlen műve, hogy ennyire együtt mozog a Fidesszel. Érdemes megemlíteni például azt, hogy Dúró Dóra nyomására elbocsátották a Nemzeti Múzeum éléről L. Simon Lászlót, vagy azt, hogy listássá tennék a Fővárosi Közgyűlés tagjainak választását, amely sokkal inkább kedvezne azoknak a pártoknak, akik nem tudnának polgármesteri pozíciókat szerezni Budapesten. Ez pedig saját magukon kívül a Fidesznek is jó lehetne, ha 2024-ben a polgármester-jelötjei nem szerepelnek jól kerületi szinten, erre pedig egyelőre lehet esély.  

Ugyanakkor az elvitathatatlan, hogy 

a Mi Hazánk folyamatosan próbál új, a saját táborát erősítő és bővítő ügyeket bedobni a nyilvánosságba (lásd a készpénz ügye), amellyel saját arcélt épít és elszívhatja a maradék Jobbikos szavazókat, illetve a Fidesz szélsőjobboldali szavazóit is.

Ezzel a kisebb településeken akár meglepetést is okozhat, ám egyelőre úgy tűnik, hogy a nagyobb városokban nem számíthatnak többre néhány listás helynél. Az EP választáson azonban az erős ideológiai üzenetekkel jó eredményt érhetnek el, amellyel akár több képviselői helyet is szerezhetnek.

Nehéz megjósolni, hogy a választásokig hátralévő fél évben mi fog történni, de az már most látható, hogy elkezdett tisztulni a kép és olyan pártok, mint például a Momentum egy döntő pillanathoz érkezett. Az idő rövidsége miatt az viszont biztos, hogy a pártoknak, ha normális kampányokat akarnak csinálni, akkor ki kell választaniuk a stratégiájukat és el kell kezdeniük dolgozni.