Miért veszített Jakab Péter, miközben nyertek a Jobbikos jelöltek? - 2021.10.02.


Miért veszített Jakab Péter, miközben nyertek a Jobbikos jelöltek? 

Mindenkit az tartott izgalomban, hogy vajon ki kerül ki a miniszterelnök-jelölt jelöltek közül győztesen. Jelenleg pedig mindenkit a foglalkoztat, hogy vajon Márki-Zay Péter visszalép-e Karácsony Gergely javára, vagy esetleg fordítva, bár ennek igen kicsi a valószínűsége. Eközben azonban méltatlanul kevés szó esik egyrészt az egyéni választókerületi eredményekről, másrészt pedig arról, hogy ezek milyen hatást gyakorolhatnak majd az éles országgyűlési választásokra, és egy egyestleges új kormány felállására. 

Jelen pillanatban azt láthatjuk, hogy a legtöbb egyéni jelöltje (32) a DK-nak és az őket szorosan követő a Jobbiknak (29) van. E két pártnak van emellett a legtöbb biztosnak mondható egyéni jelöltje is (DK: 15, illetve Jobbik: 13), ahogy azt a Republikon Intézet is írja elemzésében. A többi párt jócskán le van maradva e két párt mögött, így az előválasztás tükrében úgy tűnik, hogy a DK-nak és a Jobbiknak lesz a legerősebb frakciója - a Fidesz - után az Országgyűlésben. Ennek ellenére a miniszterelnök-jelöltségért folytatott versenyben Jakab Péter  (a Jobbik elnöke) nincs ott a stabilan első Dobrev Klára (a DK jelöltje) mögött, hanem mindössze a negyedik helyen kullog.

Miért érdekes ez?  

A Jobbik - a DK és a kissé megkopott MSZP mellett - rendelkezik egy kiterjedt országos hálózattal, amely nagy fegyvertény a választásokon, és ez az ellenzék számára nélkülözhetetlen. Nem véletlen az, hogy ez a párt kapta a legtöbb támogatást a többi indulótól. A pártok tisztában vannak azzal, hogy a Jobbikra szükség van a győzelemhez. Különösen, amíg él az a toposz, hogy a kisközségek Magyarországát a Jobbik nélkül nem lehet megnyerni. Ez tehát azt jelenti, hogy a választási győzelemhez és egy esetleges kormányzáshoz is fontosak azok a szavazatok, amelyeket a Jobbik hoz az összefogás számára. Pontosan ezért meglepő az, hogy a párt egyéni jelöltjeinek sikere - egyébként (el)várt eredménye - egyáltalán nincs összhangban a pártelnök kudarcával. A számok remekül mutatják, hogy amíg a Jobbikos győztes jelöltek 94 ezer szavazatot szereztek, addig Jakab csak közel 87 ezret. Az összes Jobbikra leadott szavazattal összehasonlítva az arány még rosszabb, hiszen itt 127 ezer aránylik a közel 87 ezerhez. De mit jelent ez? Mire következtethetünk ezekből a számokból, és mi okozhatta Jakab Péter ilyen mértékű rossz szereplését? 

Okok és következtetések

Az alábbiakban öt érv mentén fogom bemutatni, hogy miért is szerepelt le Jakab Péter mint miniszterelnök-jelölt jelölt, miközben pártja megerősítette pozícióját az ellenzéki pártok között. 

(1) Jakab nem szimpatikus az embereknek ezért nem szavának rá.

Ez talán a legegyszerűbb és leggyengébb érv egyben. Nyilvánvaló, hogy Jakab erős hátrányból indult a Jobbik szélsőséges múltja miatt, és ez sok ellenzéki szavazót elriasztott a párttól, azonban arra nem ad magyarázatot, hogy a reprezentatív közvélemény-kutatásokon miért mérték rendszerint magasabbra. Például az augusztusi Civitas mérés szerint már gyengült, de még mindig 23%-on állt, ezzel szemben az előválasztáson mindössze 14%-ot ért el. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az előválasztás eredménye valószínűleg nem reprezentatív, így nem szolgáltat pontos adatokat arról, hogy egy-egy jelöltnek milyen a valós támogatottsága van. Ez rá is világít a következő problémára. 

(2) Jakab szavazóinak korlátozott lehetőségei voltak szavazásra.

A Jobbik szavazótáborát a vidéki választókerületek választói képzik. Ez az előválasztási eredményekből is látható. Budapesten pl. mindössze egy egyéni választókerületet sikerült megnyernie a pártnak. Szintén jól kirajzolódik az is, hogy sok a Jobbik által megnyert választókerületben igen alacsony volt a részvételi arány. Összesen 10 olyan kerület volt, ahol a teljes népességhez viszonyított választói arány megközelítette az előválasztáson résztevevők arányát (7,72%), a többi 19-ben jóval átlag alatti volt a részvétel. Fontos megjegyezni, hogy a 10 átlagon felüli vagy azt közelítő terület közül mindössze kettő olyan van, amely nem egy nagyobb város vonzáskörzetéhez tartozik - az egyszerűség kedvéért urbanizálódott körzetek -, hanem kisvárosias, községekkel tarkított, ilyen Békés 4., valamint Hajdú-Bihar 6. 

Mi következhet ebből? Egyrészt az, hogy a kevésbé urbanizálódott választókerületekben az emberek választási kedve alacsonyabb volt, másrészt pedig az, hogy a szavazatok leadásának lehetősége nem volt egyenlő. Ezalatt azt értem, hogy a kisvárosias, községekkel tarkított területeken fizikai nehézségekbe ütközött a szavazatok leadása, hiszen nem volt minden településen “szavazóhelyiség”, és sok helyen, csak ideiglenesen (egy napra, vagy néhány órára) állítottak fel ilyeneket. Így sokan, akik nem tudtak eljutni a legközelebbi állandó “szavazóhelyiségbe” egyszerűen nem tudták leadni szavazatukat, vagy legalábbis részükről ez jóval több erőforrást (pl. utazás költségei, időköltség) igényelt. Ez a jellegű egyenlőtlenség pedig összességében számottevő hátrányt okozhatott a Jobbiknak.

(3) A mozgósítás problémája és az online szavazás.

Ugyanakkor nem lehet mindent az előválasztási infrastruktúrára kenni. A pártvezetésnek az előválasztással kapcsolatos tárgyalások során számolnia kellett a fentebb említett eshetőségekkel, és ennek keretében kellett megszerveznie mozgósítási kampányát, hogy kompenzálja az egyenlőtlen szavazóhelyiség eloszlást, e tekintetben pl. a szavazók buszoztatása teljesen legitim eszköznek számított. Ugyanakkor ez szintén nem hozta meg a várt eredményt: a Jobbikos aktivisták nem tudták mozgósítani olyan mértékben választókat, mint az a pártvezetés részéről valószínűleg elvárt volt. Ennek két oka lehet: az egyik, hogy a pártvezetés rosszul mérte fel az erőforrásait, és túl nagy terhet rótt az alapszervezeteire, valmint aktivista hálózatára, a másik pedig, hogy az alapszervezetek gyakran önállósították magukat és nem tartották olyan szigorúan a sort, mint ahogy azt megkövetelték tőlük, vagyis a pártutasításoktól függetlenül működtek, vagy mindössze iránymutatásként értelmezték őket. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ebben az is közrejátszott, hogy sok helyen az alapszervezetek nem értettek egyet a pártvezetés döntéseivel, szövetségkötéseivel, visszaléptetéseivel, így sokkal passzívabban viselkedtek a kampány alatt. Azt is megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy a Jobbik saját egyéni jelöltjei mögött egészen jól mozgósított, és így 29 jelöltjük győzni is tudott. 

A másik fontos szempont, hogy a párt nem kampányolt erőteljesen az online szavazás mellett úgy, hogy olyanok is részt vehettek az előválasztáson, akik csak a tavaszi választásokig töltik be tizennyolcadik életévüket. Ez pedig kifejezetten kedvezhetett volna a pártnak. 

(4) Márki-Zay Péter.

Az előválasztás önmagában hatalmas újdonság a magyar politikában, ám ezt tetézi, hogy két alapvetően jobboldali jelölt is elindult rajta. A miniszterelnök-jelölt jelöltek csatájában számítani lehetett arra, hogy Jakab Péter és Márki-Zay Péter nagyjából egy szavazótábor megszólításáért küzd. Ugyanakkor kevesen számítottak arra, hogy Márki-Zaynak lesz a nagyobb elszívó ereje, hiszen ő egy gyakorlatialg párt nélküli jelöltként állt rajthoz. A Jakab és Márki-Zay közötti különbség álláspontom szerint úgy írható le a legjobban, ha a szavazótáborukra koncentrálunk. Jakab kampányának megszólítottjai főleg a vidéki kisemberek voltak, akik igazságosabb, kiszámíthatóbb életet szeretnének, Márki-Zay azonban - jó érzékkel - sokkal inkább a jobboldali és konzervatív urbanizálódott területeken élő embereket igyekezett megszólítani adóztatási elképzeléseivel és technokrata kormányzási szándékával. Ezen a helyen érdemes ismét elővenni a (2) pontban említett problémát, ugyanis amíg Jakab igyekezett a vidékre koncentrálni addig Márki-Zay (tudatosan, vagy megérzésből) a városias jellegű területekre hegyezte ki a kampányát. Márki-Zaynak ezzel valószínűleg sikerült a bizonytalan jobboldaliakat megszólítani és elcsábítani a városokban élő jobboldali érzelmű fiatalokat a Jobbiktól, és mivel ezek a rétegek könnyebben tudták leadni szavazataikat, így egy kisebb szavazóbázisból nagyobb eredményt tudott kifacsarni, mint Jakab, aki a szélesebb vidéki bázisból jóval kevesebb szavazatot kapott. Röviden tehát Márki-Zay Péter jól taktikázott, amíg Jakab Péter és a Jobbik elszámolta magát. 

(5) Az átszavazás csapdájában. 

Beszédes adat, hogy Jakab Péterre összességében kevesebben szavaztak mint a Jobbikos jelöltekre. Ennek oka elég egyszerűen detektálható. A megegyezések és egymás támogatása miatt a mozgósított DK-s szavazók (természetesen más pártok szavazói is közrejátszottak ebben, de a DK-s szavazók egyszerűen többen vannak és sokkal fegyelmezettebbek a többi párt szavazóinál, így az ő jelenlétük volt a legmeghatározóbb), leszavaztak a Jobbikos jelöltekre, ám Jakab Péterre értelmeszerűen nem. Ez okozhatja azt a torzítást, hogy a jelöltek jóval több szavazatot kaptak a pártelnöknél.

(+1) Félrement üzenet és imidzs. 

Fontos szempont, hogy Jakab veresége nem pusztán taktikai és technikai hibák miatt következett be. Álláspontom szerint ugyan ezek az erősebbek, de nem lehet elmenni amellett, hogy Jakabnak nem sikerült felépíteni egy olyan típusú vezér imidzsét, ami elég lehetett volna a győzelemhez. Kampányígéretei ugyan nyitott fülekre találtak, de nem az előválasztáson résztvevő választókat szólították meg, és ugyanez igaz a vezetői stílusára is. 

Összességében tehát ez az öt plusz egy ok vezetett oda, hogy a Jobbik mint párt megőrizze pozícióját, és Jakab Péter kiessen az előválasztási versenyből. Ami azonban biztos, hogy a Jobbik továbbra is egy nagyon fontos párt az összefogás számára, így nem szabad leírni, és a miniszterelnök-jelölt választás tekintetében is kiemelkedő jelentősége van annak, hogy végül kit fognak támogatni a jelöltek közül. Azonban közép-hosszú távon mindenképpen kérdés az, hogy Jakabnak megmarad-e az erős vezetői pozíciója, illetve, hogy a pártban milyen átrendeződések kezdődhetnek meg az előválasztási eredmények hatására. 

Az számításokhoz használt adatok forrása: https://atlo.team/elovalasztaseredmenyek/ 

Milbacher Dániel

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tisztul a kép. Mi a helyzet fél évvel a 2024-es választások előtt?

Tényleg 13%-on áll Magyar Péter?

A megújuló energiaforrások potenciálja Magyarországon