Kultúrkedd - Szörny Egyetem


Új rovatunk indul Kultúrkedd néven. Célunk rávilágítani a politika és a kultúra kapcsolatára, miközben tartalmas szórakozást is ajánlunk. Minden kedden készülünk egy rövid összefoglalóval valamilyen mű kapcsán, így találkozhattok könyvekkel, filmekkel, zenékkel, sorozatokkal és egyéb más kultúrcikkek.

Ezen a héten Lovász Dorottya ajánlja nektek a Szörny Egyetemet.

Észrevettétek már, hogy valamiért rengeteg olyan témájú film készül, ami egy iskolahelyzetben követi végig a karakterek életét, testi-lelki fejlődését? Na, hát ez azért van kérem, mert a liberális paradigma képviselőinek a filmiparban valahogy mondania kell valamit arról, hogy mi értelme van iskolába járni. És ezt igazán könnyebb úgy, hogy a fiatalkori trotyli önmagunk helyett 30 éves modellek játszák el a serdülőket.

De hát sokféle film van és sokféle narratíva ugye. Ha messzebbről tekintünk a problémakörre, az iskola kikerülhetetlen állomása az emberi életnek. És ezt ne egy középosztálybeli mámoros merengéseként fogjuk fel! Az iskolához a világon mindenkinek van már valamilyen viszonya, hiszen a gyarmatosítás következtében a hittérítők is az iskolákon keresztül terjesztették a katolicizmust. De ha nem akarunk ennyire idegen példákon gondolkodni, akkor mondhatjuk azt is, hogy a mai magyarországon is mindenki viszonyul valahogyan az iskolarendszerhez. A viszonyrendszer természetesen lehet az is, hogy társadalmi státuszából kifolyólag nem járta ki, félbehagyta, esetleg el sem tudta kezdeni. De a lényeg, hogy tudjuk, mi az az iskola. Vagyis a nagy amerikai filmek által tudjuk milyen egy amerikai gimi vagy egy egyetem. 

Nem csupán a külvilágot, általánosan a gyerekeket is finomhangolnak az amerikai filmek ilyesmi kérdésekben. Persze inkább rajzfilmek és animációs filmek. A gyerekeknek a sulis tematikájú dolgokat az egyetem vagy az akadémia szóval sikerült népszerűsíteni és általában nem emberekkel, hanem valamilyen szuperképességű lényekkel lehet megismerkedni a történetekben, hiszen az önmagában elviselhetetlenül unalmas lenne, ha valaki az utca embereként iskolába járna.

A mai címadó mese egyébként ebből a szempontból bravúros alkotás, hiszen a Pixar a 25-35 éves korosztálynak címezte, akik korábban gyerekként látták a film első részét. A Szörny Egyetem a két korábbi történetből ismert főszereplő, Mike Wazowski és James Sullivan megismerkedését mutatja be. A történet ismerős lehet, a már jól bejáratott sémák közül választottak egyet: a két főszereplő először nem kedveli egymást, de az azonos élethelyzet végül barátokat kovácsol az ellenségekből. A film a szórakoztató voltán kívül a már megszokott befejezések helyett nagyot húzott, mert nem a legsematikusabb narratívát választotta. Ugye a legsematikusabb az lett volna, ha a főszereplők végül MINDENT megkapnak, erőfeszítéseik megtérülnek, mindenki megbocsájt nekik és világbéke. Azonban a Szörny Egyetem befejezése koránt sem tökéletes, sőt inkább keserédes.

A két egyetemista szörny egy bénázás következtében szorult helyzetbe kerül. Nem járhatnak tovább az egyetem legjobb szakjára, a rémisztő szakra (remélem ennek az evilági megfelelője valamilyen közgazdaságtan vagy jog szerű dolog lenne). Mike alkut köt az igazgatóval, hogyha megnyerik a szörny bajnokságot (?), akkor visszatérhetnek a szakra. Persze így is lesz, annyi csavarral, hogy a versenyt csalással nyerik meg végül. Sullivan ugyanis tisztában van azzal, hogy újdonsült barátja nem képes rémisztő lenni és ez az egész csapat, egyben az ő vesztét is okozhatja, ha az utolsó fordulóban nem jól teljesítenek. Ami ezután következik, egyébként megérne egy külön részt is, mert elképesztő minőséget ad a filmhez. A csalás kiderül és a két fickó távozik az egyetemről. HOPPÁ! Nem elnéző lesz az igazgató és hajaj visszaengedi őket, hanem kipenderíti mindkettőt a búsba. Óriási! Az örömömet mi sem indokolhatná jobban, mint az a tény, hogy legalább egy 5 perces montázs erejéig kdierül, a diploma nélkül maradt rémisztő páros a Szörny Rt-nél keres munkát és a ranglétra legalján kezdik a nagybetűs életet. Persze azt már nem bírták ki, hogy ne legyen benne valami extra libsi, szóval muszáj, hogy a végeredmény a siker legyen. Na de az odavezető út! Menza, takarítók stb. Végül Mike-ból nem lesz rémisztő, de kitartása és segítsége nélkül Sullivanből sem lehetett volna az sohasem. 

És egy utolsó extra kedvcisnáló adalék: Mike Wazowski és Sullivan kapcsolata akkor kezdett igazán érdekessé válni, mikor mindketten rájöttek, hogy a liberális bármit elérhetsz és bárki lehetsz mítosz nem biztos, hogy működik. A kék giga ficek akkora nyomás alatt van az apja legendája miatt, hogy pisiléshez is engedélyt kér a lelkiismeretétől, miközben egy ceruzát nem emelne fel, hogy felnőjjön apja hírnevéhez. Mike eközben keményen dolgozik és igazából a történet végére sem ismeri el igazán, hogy lehet, hogy a magas presztizsű rémisztés nem neki való. Ami azért baromi vicces, mert a rémisztésen kívül kb mindenben ő a legjobb. Remek szervező, jó csapatfőnök, értelmes és megfontolt, őszinte és tisztességes. Egyébként az a dinamika külön jó a filmben, amikor a vicces rajzfilmet felváltja a melodráma, és egy perc alatt oylan egzisztenciális hullahoppba kerülünk, mint a pinty. Sullivan egy snitt alatt elhadarja, hogy nagy nyomás alatt áll és mindent mindig elbénáz. Valahogy Mike kimarad a lelkizésből, de őt is meghallgattam volna részletesebben, hogy milyen szar érzés láthatatlannak lenni állandóan, amit idegesítő hanghordozással vagy tudálékossággla tudsz ellensúlyozni. 

Kép forrása: https://wallpaperaccess.com/monsters-university

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tisztul a kép. Mi a helyzet fél évvel a 2024-es választások előtt?

Tényleg 13%-on áll Magyar Péter?

A megújuló energiaforrások potenciálja Magyarországon