Kultúrkedd - Kung Fu Panda

Kultúrkedd néven ismert rovatunkal célunk rávilágítani a politika és a kultúra kapcsolatára, miközben tartalmas szórakozást is ajánlunk. Minden kedden készülünk egy rövid összefoglalóval valamilyen mű kapcsán, így találkozhattok könyvekkel, filmekkel, zenékkel, sorozatokkal és egyéb más kultúrcikkek.

Ezen a héten Lovász Dorottya ajánlja nektek a Kung Fu Pandát.

Már a cím sejtet némi humort az elemzés tárgya körül, azonban nem titok, hogy rajzfilmek és animációs filmek elemzése épp úgy történhet a politikai megközelítés szemüvegén keresztül, ahogyan komolynak titulált könyvek és mozgóképek.

A Kung Fu Panda egy liberális eposz. Ez a tételmondatunk. Egy olyan alkotással állunk szemben melynek nem titkolt szándéka minket a liberalizmus csínjára s bínjára megtanítani.

Persze, kicsit messzebbről kell kezdenünk, mondjuk ott, hogy a hagyományos Disney és Pixar termékek azért tűnhetnek első ránézésre bugyutának és kiszámíthatónak, mert a filmkészítők célja a legtöbb esetben bizonyos ideológiai értékek úgynevezett tanulságok közvetítése után, hogy a fiatal fogyasztókat felkészítse további termékeik fogyasztására. Tehát megtanítsa nekik, hogyan kell egy filmet megnézni, mikor mutatkoznak be a főszereplők, mikor jöhet el a katarzis, mikor jön el a film vége. Az egyszerű struktúrájú rajzfilmek végül olyan helyzetet eredményeznek, ahol a fogyasztó felnőttek a Die Hard és a Sztárom a párom között vacilálnak majd, nem a kevésbé érthető struktúrájú rendezői filmek között.

Egy másik magyarázat az úgynevezett Vonnegutiánus, csakhogy egy kedvelt viccet idézzek, pusztán annyit mond, hogy nem tehetünk mást, ha sikeresek akarunk lenni, akkor adott 10 féle történetséma, és ha ezeket követjük, biztos a sikerünk. Így könnyen beláthatjuk miért esett a Kung Fu Panda alkotóinak választása egy tipikus hőstörténeti sémára.

Most, hogy ezt beláttuk, rátérhetünk tehát a Kung Fu Panda liberalizmusára. A történet egy pandasrácról szól, akinek az az álma, hogy Kína legerősebb harcosai közé tartozzon. Egy véletlen folytán sikerül kapcsolatba kerülnie a Jádepalotában élő szuperlényekkel, akik egy pár szomorú és őszinte snitt után végül elhiszik, hogy a panda nem egy trágya alak és méltó arra, hogy közéjük tartozzon. A történet tehát happy enddel végződik.

De mit is takar valójában ez az út? A panda útja a belső erő megismeréséig lényegében egy fogkrém reklám is lehetne. Po (ez a panda neve) ugyanis végkifejletként pusztán azt a segítséget kapja, hogy "higgy magadban!". Oltári nem? A Jádepalotát megtámadó őrült története ebből a szempontból érdekesebb. A bugris tigris (Thai Lung) ugyanis azért kívánja ellopni az úgynevezett sárkánytekercset, (amit csak a legrátermedtebb harcos nyithat ki) mert AZT MONDTÁK NEKI KORÁBBAN, HOGY Ő A LEGJOBB és mikor megpróbálta ellopni és dühöngött amiért hülyeségeket mondtak neki, ami miatt belőle egy idegroncs lett, akkor börtönbe zárták. Egész jó mintája annak, mikor egy feldühödött kisebbségi csoport a politikai láthatóság reményében agresszióhoz fordul.

Panda Po ezt a támadót persze a film végén leszereli és helyreáll az univerzum rendje. De mégsem esik méltó módon szó a "te vagy a legjobb", "bárki elérheti az álmait" koncepció problémáiról. Mi van pld. a sokkal nagyobb odaadással küzdő Tigris harcos háttérbe szorításáról, meg a többi csodaficekről, akik egész életükben vért izzadtak és a vén Teknős végül mégis a valljuk be nem éppen felkészült Po-t választotta ki, mint sárkányharcost. Ezzel az ideológiai huzalozással egyébként, azt hiszem az a legnagyobb probléma, hogy a kemény munkát teljesen háttérbe szorítja, az olyan véletlenek miatt, mint az hogy éppen jókor van valaki jó helyen. Ami egyébként az egyik legfontosabb kapitalista üzenet, a szerencse mítosza.

A másik oldala ennek a problémának az a kiábrándító gondolat, hogy valaki tényleg azt próbálja elmagyarázni nekünk minden nap, hogy "mi mind egyéniségek vagyunk" különlegesek, jobb sorsa érdemesek, és bármit elérhetünk, ha akarjuk és közben soha nem beszél a kudarc látható és állandó lehetőségéről, hanem kizárólag marginalizált csoportokkal azonosítja azt (lásd. kábitórszerfüggők). A kapitalizmus zászlaja alatt felhúzott individualizmus ebből a kis meséből is méregként árad szét bárki ereiben, aki csak megnézi. Csak EGY a kiválasztott (aki szükségszerűen hím nemű) és nem lehet semmi módon sem több sárkányharcos, a többiek csak segítők, csapattagok. Ami már csak hab a tortán az a helyszín és a vélt filozófiai háttér, amiben egyébként mondhatni semmi keleti nincs, feltételezem azért, hogy a néző egy pillanatig se érezze rosszul magát, hogy valami újat tapasztalhat.

Ugyan a film kedves módon szólna arról is, hogy a geek arcokat is vegyük emberszámba (bár miért ne tennénk?) és hogy a másság jó és értékes, és hogy más nézőpontok mind több értéket adnak egy csapathoz, de annyi biztos, hogy sokkal kevésbé hatékonyan szól a Kung Fu Panda a toleranciáról, mint arról, hogy fenntartsunk egy kizsákmányoló rendszert keleti filozófiába csomagolva.

Kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=AhbCYVILusc