Kultúrkedd - Kelekótya karácsony

Kép forrása: https://media.port.hu/images/000/039/168.jpg

Új, állandó rovatunk következő bejegyzését olvashatjátok.

Ezentúl kedvcsináló gyanánt minden héten kedden bemutatunk nektek egy könyvet/filmet/sorozatot, ami kapcsolódik a politika világához és egyben hozzánk is.

Ezen a héten Nagy Zsolt írását olvashatjátok, ami  egy kedvcsináló-értékelés a Kelekótya Karácsonyról.

Első biztos furcsa lehet egy ilyen című, Tim Alan, Dan Aykroyd és Jamie Lee Curtis filmet olvasni egy olyan sorozatban, ami alapvetően politikai-társadalmi kérdéseket vet fel. Pedig a Kelekótya Karácsony, azon kívül, hogy szórakoztató karácsonyi vígjáték, rávilágít a kisközösségek működésének előnyeire és hátrányára.

Az alapfelvetés szerint a Luther és Nora Krank idén máshogy ünnepelné a karácsonyt: mivel lányuk, Blair Argentínába megy önkénteskedni, Luther kitalálja, hogy semmilyen karácsonyuk ne legyen, helyette menjenek el nyaralni egy napsütötte helyről (ez még a 1,5 méteres havazások idején játszódik, így erős a kontraszt). A nyaraláshoz viszont azt kell, hogy semmilyen karácsonyi költségük ne legyen, beleértve a cserkészektől vett fát, a karácsonyi világítás áramszámláját, a karácsonyi parti tetemes mézes-diós sonka mennyiségét, sőt a karácsonyi képeslapokat is.

Egy atomizált társadalomban ez a film maga lenne az unalom, azonban az amerikai kertvárosokra jellemző kisközösségi létben ez Krankét tette kisebb háborús bűnnel ér fel, amit a közösség (önkényes) vezetője, Vic Frohmeyer nem is néz jó szemmel.

A film fő konfliktus lefordítható egy régi társadalomtudományi alapkérdésre: az egyén kivonhatja-e magát a közösségből, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Lehetséges-e az, hogy kilépjünk a társdalami egységből, egyszerű szomszédokká avanzsálva a régi utca-barátokat, akikkel együtt versenyeztünk a díszítési versenyeken, hagyományokat állítottunk fel, segítettük egymást.

A film elég sarkosan kiáll amellett, hogy ilyet nem lehet sem erkölcsi sem racionális okok miatt: a közösséghez tartozás egyszerre jog és kötelesség, amiben segíteni kell a másikat, még ha az adott egyén ki is akarna lépni inkább abból a miliőből.

Személy szerint én minden évben, amikor megnézem annak drukkolok, hogy Krankék nyerjenek és elmehessenek a trópusi nyaralásukra: úgy gondolom, hogy az elején mindenképpen egy racionálisan felállított, tisztességes ajánlatot adnak a közösségnek, amely szerint ki szeretne lépni, elutasítva minden ajándékot, képeslapot, jókívánságot (persze később eldurvulnak az indulatok). Az közösség azonban, Viccel az élen, nem engedi őket, és folyamatos nyomásgyakorlás segítségével próbálják megtörni a családot, hogy mégis simuljanak bele a kisvárosi idilli utca életbe.

A vége természetesen happy end…mármint a film szerint. Én idén is, tojáslikőrrel a kezemben és bejglivel a hasamban, annak fogok drukkolni, hogy Lutherék dönthessenek a saját életükről, és elmehessenek nyaralni. Aki szeretne a Reszkessenek betörőknél egy fokkal elgondolkodtatóbb (és viccesebb) filmet nézni karácsonykor, annak mindenképp ajánljuk a filmet.