Kultúrkedd - Az erdő kapitánya

Kép forrása: https://www.napimesek.hu/az-erdo-kapitanya-teljes-magyar-mese-online/

Kultúrkedd néven ismert rovatunkkal célunk rávilágítani a politika és a kultúra kapcsolatára, miközben tartalmas szórakozást is ajánlunk. Minden kedden készülünk egy rövid összefoglalóval valamilyen mű kapcsán, így találkozhattok könyvekkel, filmekkel, zenékkel, sorozatokkal és egyéb más kultúrcikkekkel. Ezen a héten Milbacher Dániel készült nektek egy elemzéssel. 

A magyar rajzfilmekre általában nosztalgiával emlékszünk vissza. Ekkor óhatatlanul előkerül a Macskafogó vagy a Szaffi, de Az erdő kapitányáról keveset szoktunk beszélni. 

Ez is egy tipikus állatmese, amelyben a megszokott kutya-macska ellentét áll a középpontban. A Kapitány, mint rendőr kutya, és Zéró a fondorlatos bűnöző macska – kisebb képzavarral élve – macska-egér játékát követhetjük végig. Ugyanakkor sok más állat is szerepel a történetben, akik békében élnek egymás mellett. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy na jó, de ennek milyen közéleti, társadalmi relevanciája van? Hát ez is csak egy sima állatos rabló-pandúr történet gyerekeknek, nem? 

Először is a rajzfilm tekinthető a Magyarországon ekkoriban hangsúlyosan megjelenő zöld gondolat egyik megtestesülésének, ahol a bűnözők az erdőt le akarják tarolni, hogy hasznot hajtsanak belőle maguknak, és a helyén város épüljön. Ez az ellentét egyrészt megjelenik a vidék és város szembenállásaként is, hiszen az erdő békés és nyugodt, a hangos várossal szemben. Ezen túl az erdő ráadásul már megtelt, nem fogad be senkit, így a Kapitány is alig kap lakhelyet, amikor oda akar költözni nyugdíjas éveit eltölteni, na meg persze nyomozni az utolsó nagy ügyében Zéró után. Ehhez kapcsolódik, hogy a Kerekerdőt egy afféle lakószövetkezetként ábrázolják, amit az Elnöknő vezet. Zéró az ő bőrébe bújva akar szerződést kötni egy fakitermelő vállalattal – akik, láss csodát, pont hódok -, hogy a fáért cserébe ő busás fizetséget kapjon. Fontos kiemelni, hogy a film 1988-ban jelent meg, így a hódok vezetője egy kemény kalapos, öltönyös tőkésként jelenik meg, aki mindössze a hasznot szeretné az erdőből, és nem érdekli az ottani életközösség sorsa. Ez eléggé jól rezonál a késő Kádár-korszak egyre enyhülő kapitalizmus kritikájára, és azokra a Magyarországon megjelenő zöld mozgalom kezdeményekre (pl. a Duna kör megalakulása és a Bős-nagymarosi vízlépcső elleni fellépései), akik a környezetvédelemben találták meg azt a célt, amiért komolyabb szerveződésbe kezdtek. 

Szintén érdekes elem, hogy Zéró nagyon jogias nyelven beszél. Gyakran jogszabályi helyeket idéz, például az emberrablás kapcsán, vagy a Kerekerdő kiárusításának megtervezésekor. A film ezzel is azt sugallja, hogy Zéró egy igazi fehérgalléros bűnöző (egyébként fehéringeben is ábrázolják őt), aki a jogot, mint eszközt használja fel terveinek végrehajtásához. Vele szemben az idősödő Kapitány pedig a békés és határozott figura, aki nem bonyolítja túl a mondandóját, ugyanakkor az erdő védelmét mindennél előrébb helyezi. 

Egy modernebb olvasat lehet az, hogy ez a privatizáció megelőlegezése, hiszen a közösségi tulajdon fondorlattal, és jogi hókuszpókusszal való kiárusításáról szól, amelyből végül csak egy-egy ember gazdagodik meg, és a többiek, ennek elszenvedőiként hirtelen földönfutóvá válnak. Nyilvánvaló, hogy ez egy anakronisztikus megközelítés, ugyanakkor remek gondolatébresztő lehet. 

Összességében tehát Az erdő kapitánya egy olyan edukatív célú mese, amelyben jól azonosíthatóan keverednek a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak színes gondolatai, és a rendszerváltással járó esetleges problémáktól való félelem. Mindez ráadásul olyan szórakoztatóan történik, hogy akár gyerekként, akár felnőttként fel lehet nevetni az egyes szóvicceken, utalásokon, beszélő neveken. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a mesét, hiszen a magyar rajzfilmgyártás egyik legjobb és legelgondolkodtatóbb darabja.